Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Grendel Lajos: A tények mágiája
Grendel Latos • A tények mágiája 35 amely az utódok kezén kiüresedetté vált. Még a látszatát is szeretné elkerülni annak, mintha vele kezdődne a modern magyar próza története. így aztán csak látszatra tűnhet paradoxonnak, hogy az irodalomtörténet-írásunkban a magyar próza egyik legjelentősebb megújítójaként számon tartott Mészöly Miklós a 20. század végének az a magyar írója, akinek a művészetében a legsokrétűbben, legszerteágazóbban és legélőbben van jelen a tűnt korok magyar prózája. Innen nézve (s minden gyanús ideológiáktól fényévekre) lehet a közelmúlt évtizedek „legnemzetibb” magyar írója. Mészöly Miklós kései prózája oly sok szállal kapcsolódik a közeli és távolabbi múlt magyar epikai örökségéhez, annak oly sok felületével érintkezik, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a feltárása nélkül értelmezhetetlenné válik vagy félreértelmezésekre csábíthat. Aki kizárólag irodalmunk prózafordulat utáni horizontján belülről, s kizárólag ennek szempontrendszerét követve vizsgálja ezeket a kései opusokat, akarva-akaratlanul leszűkíti értelmezési rádiuszukat. Belemerevíti az életművet az irodalomnak egy olyan egyoldalú, fejlődéselvű koncepciójába, amely nem vesz tudomást arról, hogy a fejlett irodalmakra mindenkor az egyenrangú beszédmódok pluralizmusa a jellemző, a „fejlődés” diakróniájával egyidejűleg a megújuló, önmagát megújítani képes régebbi beszédmódok szinkronfája. Ezt az irányzati-, csoport-, érdekelkötelezettségtől tartózkodó irodalomtörténeti megközelítést méltányolja Thomka Beáta Mészöly-monográfiájáról írott esszéjében Mészáros Sándor is. „Thomka Beáta Mészöly Miklós című könyvének legfőbb érdemét abban látom, hogy elmozdította és újraszituálta az eddigi kritikai értelmezéseket. »Alternatív monografikus vázlatában« - ahogy ő nevezi - egy olyan átfogó és a lehetőségek szerint immanens pályakép rekonstruálására vállalkozott, amely a jelen horizontja felől nyitott, de interpretációs stratégiájában nem alárendeltje az új irodalmi paradigmaváltás kérdésirányának. Ezáltal a kétségkívül megtisztelő, de mozdulatlan előd státuszából a jelenkori prózairodalomban résztvevő, azt alakító pozícióba helyezte át a mészölyi prózát.” Mészöly Miklós Film utáni prózája a paradigmaváltást véghez vivő népes és erőteljes új írónemzedék színrelépésének árnyékában (s általuk némiképp elhalványítva) képvisel egy olyan alternatív írói stratégiát, amely az irodalmi mű nyelvi megelőzöttsége és valóságreferencialitása viszonyát újradinamizálja, s így nemcsak hidat ver a prózafordulat előtti és utáni korszak között irodalminkban, hanem maga is a prózafordulat része lesz. Pannon prózáival a prózafordulat művészi újításait, poétikai vívmányait bekapcsolja a magyar epikai hagyomány áramába. Legjobb időskori prózáinak - művészi értékük mellett - ez az integráló szerepe jelölhet ki kiemelkedő helyet a 20. század vége magyar irodalmában.
