Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Müllner András: Mészöly és a hipertext

36 Úr Dunatát • 2002 március MüIIner András MÉSZÖLY ÉS A HIPERTEXT Megjegyzések Mészöly Miklós Megbocsátásának hipertextuális feldolgozása kapcsán „»Stom, mi az a gondolkodási akauzalitás...?« »Mit tudtunk mi még valamikor, Sztanisa...«” Mészöly Miklós: Alakulások Vannevar Bush 1945-ben egy olyan gépről beszél, amely az általa indexikális­­nak nevezett tárolórendszerek alternatívájaként szolgálhat. Ilyen indexikális táro­lórendszer a könyvtár vagy a könyv, amelyek hierarchikusak és lineárisak. A gép­nek Bush a memex fantázianevet adta, amely egy mozaikszó: a memory („emléke­zet”) és az expand („kiterjeszt, megnövel”) szavakból állt össze. A memex tehát egy, az emlékezet teljesítményét megnövelő szerkezet. Bush leírásában ez a gép nagyon sok adatot képes tárolni, ám ennél is fontosabb tulajdonsága, hogy lehe­tővé teszi használója számára az adatok tetszés szerinti összeállítását, sorbaraká­­sát, azt, amit tulajdonképpen úgy ismerünk: cédulázás. Bush ezt a szerkezetet az emberi agy működéséhez hasonlította, és az asszociáció gépi lehetőségeit látta benne. Miért? Azért, mert nem kell követnünk, így Bush, az adatok raktározásá­nak hagyományos formáit, hanem saját, és ez hangsúlyos, saját törvényeink sze­rint haladhatunk. Ez persze még nem jelenti az asszociáció uralmát. Bush példája az, ami egyébként őt magát is érdekelte: az íj. Egy hagyományos könyv az íjról ál­talában történelmi, és kevésbé tér ki, ha egyáltalán kitér, a fizikai tényezőkre; egy hagyományos könyv a feszültségről és annak összetevőiről általában fizikai, és nem hoz történelmi példákat. Busht egyszerre érdekelte a történelem és a fizika, viszont joggal gondolhatta, hogy másokat ez a kettő így együtt nem feltétlenül ér­dekel, és a két tudomány egymásba oltása ha nem is illegitim eljárás, de legalábbis asszociatív, amennyiben szubjektív, és megsérti a tudományoknak a 19. század­ban kialakult, specializáción nyugvó rendszerét. Ezért könyvet sem érdemes írni a témáról (vagy máskor, nem most). Bush az előtte lévő asztalon felhalmozott mik­rofilmes anyagokból (elképzelése szerint minden, hangsúlyozom, minden ott van) nagyon rövid idő alatt egy általa „nyomvonalnak” nevezett cédulagyűjteményt készít, saját használatra, amely nyomvonal aztán a következő témákon halad (ma azt mondanánk Bush anyanyelvén, de most már a mi nyelvünkön is: szörföt) ke­resztül: miért vesztettek az angol keresztesek a törökök ellen annyi csatát? Mert nem voltak hajlandók tanulni a tapasztalatokból, amelyek azt mutatták, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents