Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - N. Horváth Béla: Esszé és vallomás - Illyés Gyula: Magyarok
N. Horváth Béla • Esszé és vallomás 43 részt regősjárásokon, falukutató mozgalmakban, mert nem volt rá szüksége. A Puszták népét nagyrészt élményeiből írta meg, amint közvetlen élményeit, emlékeit örökíti át a Kocsis csak állt, az Elégia, Szennyesen, mocskosán, árván és még számos, a harmincas években írott szociografikus hátterű, de sajátosan népi és ugyanakkor avantgárd hangszerelésű verseiben. Ezért érezheti kétes értékűnek a mozgalmon belüli egyik-másik társára illesztett „őserő” jelzőt. A Magyarok a népi mozgalom zászlóbontásának, majd kiteljesedésének, harcainak idején íródott, bár ezekre közvetlen, naplószerű reflexiókat kevésbé tartalmaz. Ugyanakkor a meditációk és az Új Szellemi Front csatározásaiban született vitairatok jól tükrözik egy tépelődő írói alkat gondolatkísérleteit. A népiesség beköszöntő divatját a gúnyos hang minősíti, olykor a frivol kiszólás, más előforduláskor a kemény elhatárolódás. Noha Illyés nem bocsátkozik etimológiai, tipológiai értekezésekbe, világosan értésre adja a népi és népies jelentéstartalmának különbségét. „Remélhetjük, hogy a nép most már uralkodni fog a politikában, mert uralkodik a giccsben?” - olvashatjuk egy helyütt ezt a máig ható érvényű figyelmeztetést. A vita, a keményebb hang indokolt, hisz az őstehetség kultusz, a gicscses iparrá váló „népművészet” nemcsak a mozgalom eszmeiségét kérdőjelezte meg, s nemcsak az ideológiai, művészeti ellenfelek körében jelentett olykor aduászt. Az urbánus ellenérzésekkel, a műveletlenségtől joggal irtózó értékszemlélettel kellett szembenézni. Az un. népi-urbánus vitában a népiek bírálatában gyakran előfordul a „völkisch” szó a népi helyén. A népi ideológia és mozgalom persze nem kizárólagos magyar sajátság, hisz a román popunarista, a csehszlovák ruralista mozgalom, ha dimenzióban más jelleget is öltött, szemléletében rokonítható a magyar törekvéssel. Amint Európa nyugatibb részén, Franciaországban és Németországban is létezett a populizmus szóval magát megnevező irányzat. A nácizmus ideológiájával való rokonítás azonban megalapozatlan megbélyegző állítás, még akkor is, ha a fasiszta szó jelentése a harmincas években más volt, mint a másodikvilágháború után. Ezért is kell Illyésnek több alkalommal a fogalmat tisztázni, s védekezni: „Csak azért, mert valahol egy diktátor is népet emleget, most már diktatúra rajongással vádoljunk mindenkit, aki a népről beszél?” S ezért kellet - kell azóta is - a nacionalimus vádjával is szembenézni. Szükséges, hogy - szinte már az első lapokon - Illyés kinyilvánítsa álláspontját: „Ha a magyarság pártján beszélek, ezt szinte kozmopolitizmusból teszem. A népek íratlan nemezközi jogára hivatkozom. S mint egykor Széchenyi, a veszteségre, amely őket is érheti.” A Magyarok műfajilag nehezen tipologizálható alkotás. Olvashatunk publicisztikai hevületű, egy negatív jelenséget ízekre szaggató, s ebből következően
