Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - N. Horváth Béla: Esszé és vallomás - Illyés Gyula: Magyarok

40

Út Dunatát • 2002 december

egységek világosan jelzik, hogy egy gondolatkör különböző megközelítéseit olvashatjuk. Amint az is nyilvánvaló az azonos egységek belső széttagoltságából, sőt olykor széttöredezettségéből, hogy az alkotó attitűd, módszer sokféle változata szövi egybe a közös, nagy gondolat mentén ezeket az írásokat.

A Magyarok első feljegyzései az 1933. júliusi észak-baranyai utazást örökítik úmeg. A Pusztulásról van szó, a Nyugatban közzétett útirajzról, amit felzúdulás, vita követ. Noha az egyk e jelenségéről nem Illyés írt először, vélhetően az ő írása révén került be a magyar köztudatba ez a fogalom. A Hazamat író József Attila - bár 1937-ben már nem állhatta egykori barátját, s az Új Szellemi Front vitájában egykevitéznek gúnyolta - a pusztuló magyarság analízisébe illeszti ezt a társadalmi bajt: „Ezernyifajta népbetegség, szapora csecsemő halál, egyke, sivár bűn...” A népszaporulat csökkenése a XIX. század nyolcvanas évei óta tartott már az iparosodás, a civilizáció, a modern városi kultúra szétterjedésével arányosan. Az egykézést az Ormánságban már a XIX. század elején elfogadták mint születésszabályozást. Noha az egy gyermekes család ideája a történelmi Magyarország különböző részein - Erdélyben, Gömörben, Zalában, Sárközben - elterjed, a legnagyobb visszhangot mégis az ormánsági népességfogyás éri el. Buday Dezső 1909-ben megjelent könyvében már 65 baranyai községet mutat ki, amelyben húsznál alacsonyabb volt az 1000 lakosra jutó születés. Az 50 ezreléknél nagyobb születési arányt felmutató falvakban kivétel nélkül a német anyanyelvű lakosság volt a meghatározó. Az okot, a földtelenséget már Illyés előtt is feltárták. Féja Géza ostorozó röpiratával próbálta a társadalmat felrázni. Fülep Lajos Pesti Naplóban közzétett négy részes cikksorozata úgyszintén szólt a gazdasági bajokról, de az egykézés igazi okát a nép erkölcsi romlásában jelölte meg. Illyés két hét szabadságát töltötte Fülep zengővárkonyi parókiáján, s részben a tőle kapott adatokat tette közzé a Nyugatban. A Pusztulás megjelenése után Fülep megneheztelt. Illyés ugyanis hivatkozott forrására, s az óvatos Fülep ezt rossz néven vette: „Én sokféle indexen vagyok, múltamért, állásomért - el akartam magam tüntetni egészen. Ezt keresztül húztad. Ezekkel a bődületes marhákkal nem tudod még, milyen óvatosnak kell lenni...” Másrészt a lelkész maga is könyvet tervez. 1933 végén 46 kérdésből álló kérdőívet állít össze, a könyv azonban nem készült el.

A jegyzetek egy életképpel kezdődnek Az észak-baranyai faluba érkező költőt a német nyelven beszélő suhancok nem segítik, kajánkodnak, mondván nem értik mit mond magyarul - Magyarországon. Ez a személyesség, az élmény tapasztalatiságának hangsúlyozása, az indirekt, teoretikus gondolkodás személyes vagy személyesre hangolt gondolatokkal, hitelesítő topográfiai adatokkal való egyensú