Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Puszták népe

34 Úr Dunatát • 2002 december puszta lakóinak a sorsával teljes mértékben azonosul, ugyanakkor azt is megérez­teti, hogy nézőpontja már a közülük kiszakadt és kiemelkedett íróé. Amit Babits Illyés „írástudásának” mond, az a nyelvhasználat nagyszerű pél­dája és eredménye. A nyelvi gazdagság leglátványosabb és kvantitatív eszközökkel mérhető rétege a szókincs. Ami persze az író oldaláról gazdagság és érték, az az ol­vasó számára feladat: ismeri-e, érti-e a mű nyelvében előforduló szavak jelenté­sét? A Puszták népe szókincsének csupán egyetlen fogalomkörét, a könyv esemé­nyeinek színterét vegyük számba. Milyen a puszta képe ? Mi a különbség az alföldi és a dunántúli puszta között? Mi az uradalom ? Milyen épületek állnak a pusztán ? Mi a kastély, a tisztilak, a templom, az iskola, a magtár, az istálló (külön a tehén-, ökör-, igásló-, parádésló-istálló), ól, hizlalda, szérű, fészer, csűr, cselédház, mű­hely (bognár- és kovácsműhely), tejüzem? Milyen a puszta társadalmi rétegeződé­­se? Ki a paraszt, a zsellér, a cseléd, a summás? Ki az uraság, a gróf, a bérlő, a gazda­tiszt, segédtiszt, intéző, ispán, számadó, gazda (béres-, puszta-, csirásgazda), kul­csár, magtáros, kocsis, csirás, pásztor, kondás, béres (kisbéres, gyalogbéres, szeke­resbéres, előbéres), gulyás, csikós, juhász, kanász, csordás, csősz? Ugyanígy vizs­gálhatnánk a szókincs szempontjából: Mit esznek az emberek a pusztán? Milyen a napi munkafolyamat? Milyen a cseléd díjazása? Mi a konvenció? Illyés nem pu­rista. Szókincsében a népnyelvi, nyelvjárási anyag éppúgy megtalálható, mint az idegen eredetű szó (pl. angélus, disszertáció, permanens). Éppúgy él archaizmu­­sokkal (mível, természetök, megváltaniok, kérniök), mint az élőbeszéd fordulatai­val („Mindez persze...” „Nálunk bezzeg...”, „Azt még tán hagyján...”). Az előadás ritmusát, dinamizmusát a mondatépítkezéssel teremti meg. Szí­vesen él terjedelmes, de jól követhető körmondatokkal, melyeket közbevetések­kel szakit meg, illetve a hosszú mondatokat rövid kérdések, néhány szavas mon­datok követnek (pl. „Hogyan?”, „Mi történt velük?”). A Puszták népét költő írta. A mű nyelvét olyan poétikai alakzatok és metaforák szövik át, amelyek az író lírai műveit is jellemzik. Illyés a stílushatás eszközei kö­zül kedveli a túlzást. „Párizsban könnyebben kiismeri magát az utazó, mint Ce­­cén.” „Imát nehezen, de káromkodást az egyház valamennyi szentjére kapásból minden pusztai kivág.” Sűrűn él a gondolati ellentéttel. „Nyolcéves koromban franciául társalogtam, az ököristálló mögött.” „A bognár farag, a kőműves vakol, a vincellér hordókat mos. Mit csinál az uraság?” Fölsorolásai (a többnyire három tagból álló azonos mondatrészek) a gondolatot viszik előrébb, és sosem öncélúak. „Erkölcsben, szokásban, világfelfogásban, de még járásban és karjának mozgatá­sában is ez a népréteg minden másiktól élesen különbözik.”

Next

/
Thumbnails
Contents