Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Domokos Mátyás: A költő prózája nem költői próza - a prózaíró Illyés Gyula

Domokos Mátyás ■ A költő prózáta nem költői próza23

gyár próza legmagasabb csúcsai közé tartoznak. Dehát, „olyan társadalomban éltem - jegyezte meg csüggedten annakidején Illyés Gyula, még a két háború közti időkre utalva, de a „fordulat éve” körüli évekre is célozva -, amelynek erkölcse, törvénye ahhoz szoktatott, hogy a teljes kifejezést írói ábrándnak érezzem.”

Az elkészült töredékek részint a Hunok Parisban tervezett folytatásának, részint a Beatrice apródjait és a szintén befejezetlenülmaradt posztumusz művet, A Szentlélek karavánját a Hunokkú összekötő regényvízió mozaikdarabkái. A Hunok Párisban folytatását „Bátyám Párisban” címmel tervezgette Illyés Gyula, amelynek kezdete két változatban is fennmaradt irattartójában, s az írás egy része napvilágot is látott az Új Tükör, illetőleg a Rakéta regényújság hasábjain a hetvenes évek közepén, de írói koncipiálásuk időpontjáról még hozzávetőlegesen sem lehet semmit sem állítani. Még rejtelmesebb az életanyag, a személyes sors naptári időrendje alapján a Hunok Párisban történetét megelőző, mintegy száz kéziratos oldal keletkezéstörténete, amelynek Auboué, egy Észak-Franciaországi kis bányavároskának a neve a címe, s ezekkel a mondatokkal kezdődik: „Régi, csaknem kezdőkori írásaimat kapja itt az olvasó. Akkoriban ifjúkori büszkeségből nem bocsátottam közzé: tulajdonképpen első fogalmazványnak írtam, a »kidolgozásokétól oly tökélyt várva, aminőt csak a kezdő írók tudnak elképzelni. Ezért tettem félre: érni. S a kidolgozás évről évre váratott magára. Hogy most mégis kiteszem a fiókból, azért van, mert dudoraival, a hatásokkal, az elnagyoltsággal is kereknek érzem számomra az a kezdő író is benne van, úgy, mintha egyéb hőse volna.” Az írás azonban nem kapott nyomdafestéket, akárcsak a hozzá csatlakozó, mintegy másfél évnyi Lent és fönt-bányák és kohók rész sem. Mi lehet a talány feloldása? Gyaníthatóan az a körülmény, hogy Illyés 1979 nyarán kapott egy felkérő levelet a soproni Központi Bányászati Múzeumtól, a következő szöveggel: „Igen Tisztelt Illyés Gyula!” - Örömmel fedeztük fel a Magyar Irodalmi Lexikon Illyés életrajzában az itt következő két félmondatot: »...1921-ben Párizsba jut. Kezdetben bányászként dolgozik...« Nagy megtiszteltetés lenne múzeumunkra, ha csak röviden is összefoglalná közel hat évtizeddel ezelőtti bányászélete emlékeit. Megkülönböztetett szeretettel és érdeklődéssel várt kéziratának a múzeum jövő évi újranyitása kapcsán megjelenő évkönyvünkben előkelő helyet biztosítanánk Petőfi Sándor „Bányában” c. versével együtt.” Ez a levél e két félben maradt anyagrész mellett található, nem kell tehát Poirot mester segítségét kérnünk ahhoz, hogy a levél és a szövegrészek közötti összefüggést megtaláljuk.

Nem a múló idő érlelte ezeket a mozaikdarabokat, nem attól kapták aromájukat, mint ahogyan egyfajta írói understatementtel állítja róluk Illyés Gyula. Maku