Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Pomogáts Béla: Az atléta halála
28 Úr Dunatái • 2002 március dokumentáció. „Nincs kerek magyarázat - olvassuk végül. - Csak tények vannak, úgy látszik. Meg erős, átható tájak. Rogozsel falu van, és Égettkő völgye van. Aztán a saját tétovaságunk a kihalt faluban, a holdsütötte fennsíkon.” A tényeknek eme bonyolult szövevényéből akarja kibontani Mészöly Miklós az atléta történetének általánosabb emberi helyzetek felé futó szálait. A történet átrendezésének és ezzel átértelmezésének másik eszköze a nézőpontok váltogatása. Őze Bálint életét és halálát Hildi adatgyűjtésében és előadásában ismerjük meg, máskor viszont váratlanul Bálint emlékei rajzolnak képet a múltról, s világítják meg ennek igazi történetét. A két nézőszög játékában a regénykompozíció belső feszültsége jelentkezik. De nemcsak a nézőpont változik,, hanem a történet ideje is. Az atléta halála nagyjából három időrétegről ad képet. Az első az emlékek körében húzódik, és a gyermekkor ködbe merült, csodálatos és borzongató világát mutatja be. A huszadik századi regény, az új magyar irodalomban Ottlik Géza könyve, az Iskola a határon és Mészölyé valósággal a gyermekkor mitológiáját alkotta meg, miként egy nemzedékkel korábban Márai Sándor, Pap Károly vagy Szerb Antal regényei. Őze Bálint gyermekkorát sajátos mítosz veszi körül: az egykori tardosi „ötös fogat” története, a négy falu folytonos versengése, amely az egyetlen lányért, a vad és titokzatos Pécsi Piciért folyik. Hildi azért látogatja meg Bálint szülőfaluját, hogy felderítse ezt a gyermekkori mitológiát, és megismerje ennek a mitológiának a hőseit. A második időréteg Bálint férfikora: elhelyezkedése a sportvilágban, ellentmondásos viszonya a családjával, egy-egy futóversenyének története. Végül a harmadik az emlékezés és a kutatás jelen ideje a Vlegyászán történt tragédia után, midőn Hildi apró mozaikokból próbálja öszszeállítani Bálint személyiségének és életének rajzolatát. A történet emlékekből, tárgyszerű képekből és rövid párbeszédekből összerakott mozaikja mindenképpen Bálint életfelfogására, világképére, magatartására irányítja figyelmünket. Az atléta emberi személyisége és magatartása hordozza a regény lélektani-etikai jelentését, az író bölcseletét. Maga Mészöly „közérzetről” beszél, ebben a fogalomban látja megragadhatónak az emberi magatartás, gondolkodás és érzés jellemzőit. A „közérzetet” az élmények mélyrétegéből eredezteti, voltaképpen a személyes létezés érzékelésével azonosítja, amely során a „létezésbe vetett” ember tudatosítja saját elhelyezkedését és ennek következményeit. „Marad utolsó összegzőnek mégis a közérzet, mint az egyetlen igazán teljes tükre annak a maradéktalanul le nem fordíthatónak, amiben szüntelenül vagyunk” - ez a gondolat Mészölynek A tágasság iskolája című tanulmányában olvasható, és voltaképpen Az atléta halála filozófiai kulcsát adja meg. írásait Mészöly éppen ezért
