Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Samay László: Dunaszentgyörgy a harmadik évezred küszöbén
78 ÚT PUNATÁT • 2002 SZEPTEMBER Lakott terület volt Dunaszentgyörgy az ősidőktől kezdve. A hely ősidők óta való lakottságát néhány értékes lelet is alátámasztja. A Duna árteréből kissé kiemelkedő Faluhely nevű dűlőben, a Daróczy- és a Jeszenszky-puszta között, ahol valaha az első falu állt, népvándorlás-kori és középkori edénytöredékek között talált néhány szemcsés anyagú prehistorikus edénytöredék bizonyítja, hogy a kő- és bronzkorszakban is volt már élet ezen a mocsaraktól védett területen.4 A feltárt leletek arra utalnak, hogy már az ősember is megfelelő telephelynek találta a község területét, határát. Ettől kezdve a különböző történeti korokban mindig találunk kisebb-nagyobb területű és népességszámú települést a Duna teraszán és hajdani árterében. Dunaszentgyörgy mint a római provincia része A római kormányzat céltudatos és tervszerű hódító politikája figyelhető meg Tolna területének, természeti tényezőinek felhasználásánál. A rómaiak az Ista folyót, tehát a Dunát szabályozták és hajózhatóvá tették a csatornákat, közutakat építettek, hogy gyarmataikat egybekapcsolják az anyaországgal. Stratégiai és kereskedelmi szempontból légiókat, kézműveseket és iparosokat telepítettek a meghódított területekre. Az élénk forgalom felvirágoztatta az erődök környékén kialakult falvak mezőgazdaságát. A meggazdagodás lehetősége vonzóvá tette az őslakosság számára a birodalom légióival való együttélést és a hosszú katonai szolgálat vállalását. Egyre többen költöztek a birodalom belsejéből a határ menti táborok mellé. A dunaszentgyörgyi Várdomb és környékének feltárása során előkerült gazdag leletanyag is egyértelműen bizonyítja a katonai tábor köré települt veteránfalu lehetőségét. A paks-csámpai Püspök-dombon lévő római épületről elsőként Wosinsky Mór számolt be. Leírja, hogy több őskori cserép mellett, hét római peremes téglatöredéket, terméskövet és mészhabarcsot, valamint sok római edénytöredéket talált. Ásatásai során alapfalakra is akadt, így jogosan feltételezhetett a kutatócsoport ezen a helyen egy őrállomást. A község délnyugati végén az úgynevezett Basahalom az egykori Duna medrének a partján állt. Legmagasabb részén római épület volt, melynek falmaradványai néhol még ma is megtalálhatók. Az egykori épülettől távolabb eső pontokon számos római fali téglának és római peremes tetőtéglának darabjait, terméskövet, mészhabarcsot, valamint egy díszített agyaggyöngyöt is talált Wosinsky a terület feltá
