Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Samay László: Dunaszentgyörgy a harmadik évezred küszöbén
Samay László • Dunaszentgyörgy a harmadik évezred küszöbén 79 rása során. Feljegyzések szerint aranyleletek is előkerültek, de a leletek sorsa ismeretlen maradt, valószínű, hogy egy helybéli műgyűjtőhöz kerültek. 1895-ben Wosinsky és munkatársai ismét találtak a Basahalomnál négyszögű téglából rakott sírokat, amelyekben a csontvázak mellett edények és agyagmécsesek is voltak. A Basahalomtól egészen a Vetle-pusztáig, az egykori Duna-meder emelkedett lejtőin Wosinsky Mór római tégladarabokat és cserepeket, valamint a limes-útra utaló kavicsos alapozást talált. A község északi részén, a Sánchegyen valamint a terület nyugati oldalán nagy számú római peremes és domború gerinctégladarabok is előkerültek.4 Wosinsky a Püspök-domb környéki limes-út szakaszát egyedüliként írta le, de fontosabbat megállapítani róla nem tudott, csupán nagyjából határozta meg a helyét. Visy Zsolt kutatásaiból tudhatjuk meg, hogy a limes-út a Püspök-dombnál a mai 6-os út vonalán haladt, csak nem átvágva, hanem átívelve a domb gerincét.5 Az út nyolc méter széles római kori kavicsos feltöltése az újkori bazaltzúzalékos réteg alatt van. Az észak-déli kutatóárokban előkerültek kora vaskori gödrök és egy sír, valamint egy omladékos, nagyrészt kiszedett római kőfal alapjai is. A limes-út a Püspök-dombtól délre is lényegében a mai út vonalában haladt, a dunaszentgyörgyi patakvölgyig. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a római kultúra letörölhetetlen nyomokat hagyott és hatással volt a terület fejlődésére. Feltételezhető, ha további régészeti kutatás lenne a területen, még több fontos ismerethez sikerülne jutni a falu múltbéli életéről. A NÉPVÁNDORLÁS IDŐSZAKÁBAN A Római Birodalom bukásával meginduló népvándorlások harcok színhelyévé tették Dél-Dunántúl területét is. 444-ben Tolna vidékén verték meg először Attila hadai a római légiókat. A hun uralom után gót, gepida, avar és frank fennhatóság alá került Tolna megye területe is. A magyarok Tolnában való végleges berendezkedésének időpontja a 905 körüli évekre tehető. Az itt található községeket Szvatopluk hadai, majd a kalandozó magyar csapatok fosztogatták, és az évtizedes harcok meglehetősen megritkították az itt élő népességet. A nagy kiterjedésű ingoványok, a lakatlanul hagyott hatalmas erdőségek békés időközben eltartói voltak a lakosságnak, veszedelem esetén pedig védőövként, határsávként is szerepet játszottak. Az első századokból fennmaradt oklevelek szerint Tolnában volt a Szák, a Héder, a Monoszló, az Osli, a Gut-Keled nemzetségek szállása, de a besenyők nyomait is megtalálhatjuk. Dunaszentgyörgy területe
