Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Olasz István: László Lajos új könyvéről
Olasz István • László Latos út könyvéről 65 máját sokak helyett és számára fogalmazza meg, akik az elmúlt negyven éven át rejtőzködve éltek valamilyen okból. így tehát nem csupán személyes élveboncolás, hanem arról szóló katartikus olvasói élmény is egyben, hogy kibújhat-e az ember a bőréből büntetlenül. A regény címében idézett Dismas a Golgotán, Krisztus jobb oldalán megfeszített latornak apokrif hagyományban fennmaradt neve, amely a „bűnbánó” fogalmának szinonimájává lett, az „elsőként megváltott ember” jelentéskörrel. A regény a térképen sehol nem létező, mégis nagyon ismerősnek tűnő, fiktív, tán latin-amerikai országban, Hantóniában játszódik. Főhősének, Aeneas Loisnak szintén latin-amerikai hangzású neve is alvilágjárásra utal. Ez a hajlamai szerint leginkább papi hivatásra vágyakozó fiatalember bölcsészkart végzett, különböző családi és egyéb elvárások hatására ikertestvére, az egészen más személyiségű Luis helyett a rádiós életpályát kényszerül választani. így nem a saját sorsát élve, már-már a tudathasadásig jut az általa ugyan vállalt, mégis gyökeresen idegen létformával és személyiséggel való állandó viaskodás miatt. Jámbor, elfogulatlan tisztasággal és tapasztalatlanul kell eligazodnia egy manipulált tudatú társadalomban, amelyben azonban életveszélyessé és ezért fenntarthatatlanná válik a tiszták védtelensége. („Te galamb vagy, de... legyél kígyó is! Értjük?” - sugallja ennek a magyar ifjú Candide-nak Panglossként regénybeli atyai tanítómestere, Kornéliusz.) Loisnak Luisként kell viselkednie, ha élni akar, elkövetve mindazt, amire az alkalmazkodás rákényszeríti, - olyan tetteket is, amelyeket a maga felfogása szerint bűnnek kell tekintenie. („- Ha igazat mondasz, elhúzódnak tőled, mint a görénytől. Jobb esetben... Legyél okos: élni kell. Ne hezitálj, örülj, hogy dolgozhatsz, ismernek, a hallgatók szeretnek” - tanácsolja egy másik „pártfogó”) A kor, amelyikben a regény játszódik, ellentmondásos, diktatórikus és cinikus, - sok tekintetben a XX. század második felének közép- és kelet-európai történéseit idézi. A „camaradák” által irányított ország gyanakvással, konspirációkkal teli légkörét a „nem hazudunk ezután” jelszavával „re-volució” rázza meg, amelyet később „contr-revolució”-nak minősítenek és minden megy tovább. Lois eleinte úgy vélte, mentes maradhat ettől a számára idegen világtól, aztán felfedezvén, hogy nem lehet, megpróbál önvédelemből, mintegy pokoljárása ellentételezéseként ikertestvérévé válni. („S ha az emberben a halál és a föltámadás egymásra épülten szemlélődik, előbb-utóbb rájön; csak jelen van. Hicetnunc. - Itt és most. Szakmája jelmondata. A többi... Hát Istenem! A családnak enni kell.”) De belül bűntudattal küszködve hiába keresi az ekkor számára már elérhetetlennek tűnő megtisztulást és feloldozást.
