Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Olasz István: László Lajos új könyvéről

64

Úí PuNATÁI • 2002 SZEPTEMBER

Olasz István

LÁSZLÓ LAJOS ÚJ KÖNYVÉRŐL

(Dismas alászáll a poklokra Babits Kiadó, Szekszárd .Korjellemző magyar próza'-sorozat)

„Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. (...) Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre.” (Pál, I. Kor. 13.)

„Akkor ragadta el a másik erő: a szárnyalás. Végleg elszakította a koordináta-rendszerről. A hűvös fény, ami hatalmába vette, meggyógyította sebeit, levette terheit; súlytalanul lebegett. Dallamokat hallott, ismert és ismeretlen szünetjeleket. (...) Repült, időtlenül, boldogan. A Fényes Pont felé. Akit annyit keresett és annyiszor elkerült. És elnyúlt a nyugalom ölében. (...) Mert már tisztán látott, tükör nélkül. Arcát, a végérvényeset, látta. Tiszta volt és áttetsző. - Hic et nunc - itt és most - hallotta.” Ezekkel, a halálközeli élményt megéltek beszámolóira emlékeztetés mondatokkal zárul László Lajos legújabb műve. •

Amikor első regénye megjelent, kritikusa szóvá tette, hogy a korábban dokumentaristaként, szociográfusként, riporterként megismert, nagy és kiváló anyagismerettel rendelkező író műve a regénnyel tett kísérletként értékelhető, amelyet minden bizonnyal további epikus művek követnek majd. László Lajos a Magyar Rádió pécsi körzeti stúdiója munkatársaként már akkor is jelentős, az állandóan változó valóság „itt és most”-koordinátarendszeréhez kötődő rádiós és szépírói életművet tudhatott maga mögött. Az elmúlt évben hetvenötödik évéhez érkezett szerző immár tizennyolcadik kötete - a hét korábban megjelentet követve - szintén regény. Úgy tetszik, összefoglaló értékű számadás, afféle létösszegzés.

A sorozat, amelyben megjelent (Korjellemző magyar próza), már címével is idézi az irodalom valós ágtükröző funkcióját, amelynek a szerző egész életét szentelte. Művével most önnön „tükröt tartó” tevékenységét morális és mentális szemszögből veszi kíméletlenül bonckés alá, - önmaga arcát is keresve ebben a tükörben. Infarktusok után, a halálközeli állapotot személyesen is megélve, egy egész élet bölcsességével vall az „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”-elv igazságairól. Megrendítően őszinte vallomás, mert a pokoljárás tapasztalatait, morális és mentális ítéletét, az „arcát, a végérvényeset látni” kívánó ember problé