Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Bakonyi Veronika: A tárgyiasság (mű)formáinak körüljárhatósága
40 Úr PUNATÁI • 2002 SZEPTEMBER nések virtuális önálló könyvlétének gondolata rámutat a korai költészeti tervek kiemeltségére is. Amint Babits az Angyalos könyv harmadik ciklusába a fiatalkori spontán verseket is behelyezi, úgy a Recitativ vizsgálandó ciklusába is bekerülnek a fogarasi időszak alatt, de nem Fogaraion írt versek is, valamint a Lyraifestmények tervezett cildusdarabjaira felelő párversek! és a pályaképet meghatározó francia, főként baudelaire-i hagyományok reflexiói is, melyek azonban már nem baudelaire-i reminiszcenciák, hanem sokkal inkább az intratextuson belüli önreminiszcenciák. A hagyományok kontinuitására való reflektálás arra enged következtetni, hogy Babits a Képek és jELENÉSEK-ben megvalósítja és ötvözi két korábbi költői tervét, mely a tárgyiasság szellemében fogant, és amely gesztus által a ciklus lírai szövegei egyszerre mint alanyok és mint tárgyak szólalnak meg. Ez a mozzanat jelképes tartalmat kölcsönöz a havasok Fogarasának és a délitáliai színezetet kapott költői szülőföldnek, Szekszárdnak is. A textológiai játék részévé válnak tehát - bár csupán az esszék játékterébe hozott életrajzi és poétikai háttér által. A versek keletkezési idejét és a helyszíneket azért kell figyelmünk körébe helyezni, mert összetett vonatkozásokra világítanak rá. Az Illusztrációk mindenféle könyvekhez első és harmadik darabja például (Világhistória, Régi magyar irodalom) jóval korábban, 1906 nyarán készült Szekszárdon, ellentétben a többivel. Ez a két vers tehát egyidőben készült a német fametszetek alapján tervezett haláltánc ciklus és a tervezett Budapesti képek ciklus verseivel, azonban az Angyalos könyv harmadik, fiktív verseskönyv formátumú kötetébe kerültek bele. Egyszer már egy virtuális könyv részeivé váltak. A ciklus többi költeménye azonban már 1911 és 1913 között keletkeztek, az Isten kezében 1914-ben. A Merceria, az Őszi harangozó és a Reggeli ének egy részét Babits az 1913-as év nyarán Szekszárdon tartózkodva írta, míg a többit Budapesten. (Hiszen Babitsot Hatvány Lajos közbenjárására 1911-ben kinevezik tanárnak az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba, majd 1912-től 1916-ig a budapesti tisztviselő-telepi gimnáziumban kap tanári állást. Négy év után ismét a szellemi körökben töltött egyetemi évek világvárosában van.) Mindez körvonalazza: Babits továbbra is a baudelaire-i ciklikusságra - és ezáltal világszemléletre - reflektálva, megidézve a Budapesti képek tervét, a harmadik kötetében eljut a képversig, ami megadja majd az alapját a modern verstérképnek, a látható nyelv eszméjének kiteljesedésére mutat. Bergson „térhódítása” és a műfajok eredete Rába György a tudatlírát három műfajra tagolja: a nagyvárosi tájképekre, Babitspersonáira és a gondolati tárgyú verseire. Az első kategória a már említett Lyrai festmé
