Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Bakonyi Veronika: A tárgyiasság (mű)formáinak körüljárhatósága

Bakonyi Veronika • A tárgyiasság (mü)formAinak...41

nyék Baudelaire mintájára tervezett darabjait takarja. (Idetartozik többek között a Golgotái csárda, az Emléksorok egy régi pécsi uszodára, A világosság udvara vagy A halálautomobilon.) Ez a babitsi ciklus azonban még elmarad a baudelaire-i modernség mögött, e verseknek a nagy része csupán a nagyvárosi élet ismeretlen züllöttségét örökíti át a francia költőtől. Azonban a tárgyias líra a század eleji összművészeti törekvésekből - kiváltképpen a Képek és jelenések ciklustól - a mise en abyme új, lírai műfajait hozza létre, főként a francia irodalmi tradíciókkal teremtve kontinuitást. Az így létrejövő lírai narratíva lehetővé teszi, hogy a tárgyiasság (önazonosság legyen a téridő-szöveg és a lírai szubjektum között a vallomásosság metamorfózisával; az elhallgatás egyben műmegszólaltatás is.

Babits aJátékfilozófia című esszéjében az esztétika helyéről értekezve a filozófiában az esztétikát a mindenségre nyíló ablakkal metaforizálja: „A legkisebb ablakon át, mely a szabadba nyílik, végtelenig látni. A világ összefügg, és akármiről van szó, mindenről szó van.”8 Ugyanígy a tapasztalati tudományok három csoportja foglalkozik mind a fizikai világgal, mind az élettel, mind a művészettel. A művészi szintézis átalakuló játékterét ez az esztétikai szemléleti mód formálja, ami a bergsoni metafizikát összeegyezteti a teremtésesztétikával, valamint a végtelen baudelaire-i correspondance-ok láncolatát zárt irodalmi műformákba kényszeríti. A líra új esztétikája az énszemléleten keresztül (Babits az új pszichológia szókincsét is beemeli az irodalmi kontextusba) a kezdeti törekvésekkel táplálkozik a parnaszszista műtárgyleírás hagyományából, a szobrászat elemeiből és az arra is építő újabb festészeti stílusirányzatokból. Mindez természetszerűleg a jelentéstanhoz viszonyulást is befolyásolja és kibontakozik a nyelvszemlélet irodalmi színezetű aspektusa is. A baudelaire-i homonímiák többféle visszaalakíthatósága az egyszerre tárgyi és metanyelvi megközelítés szükségét tematizálják.

„Az ihlet és az élet párhuzamosak: ezt írja Bergson a művészet pajzsára” - vallja Babits a filozófus fogalomrendszerének összefoglalását követően, majd hozzáteszi: „a huszadik századnak egy ilyen felfogás kellett”.9

Kenyeres Zoltán Babits metafizikus hagyományhoz való viszonyát nyomon követve megállapítja, hogy a századelőn ismét előtérbe kerülő metafizikus világképhez fordulás természetes válasz a pozitivizmusra és a naturalizmusra. Rába kutatásaira utalva emeli kijames és Bergson nevét, majd az 1912-es Játékfilozófiát, a modern francia metafizikus hatása alá sorolja; a babitsi dialógus első része kapcsán pedig megjegyzi, hogy Babits „nyitott volt azok felé a teremtésesztétikák felé [kiemelés tőlem], amelyek megalapozták az avantgarde törekvéseket”. A két pólust említve tehát Kenyeres a Játékfilozófiát válaszúinak nevezi meg. Azonban a vizsgált