Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Bakonyi Veronika: A tárgyiasság (mű)formáinak körüljárhatósága
38 úl PuNATÁT • 2002 SZEPTEMBER Textológiai játék és az argonauta-hadjárat A Képek és jelenések ciklus részben azáltal hermetizálja a babitsi hagyományokat, hogy illusztrációkat és korábbi költői terveket, vázlatokat textuálissá tesz. A többszörösen rétegzett textológiai játék két olyan, korábban már tervezett ciklus egymásmellettiségét fedi, melyek a tárgyiasság műfajainak, a nagyvárosi tájképnek és az azt beépítő haláltáncnak a műfaji változataiból hozzák létre a ciklus koherenciáját. „Ha föllapozom, újra élem a fogarasi magányt, régi örömöket és sivárságokat, a háború éveinek heroikus békevágyát. Hosszú út ez a könyv” - így nyilatkozik Babits az 1916-ban megjelent harmadik kötetéről, a Recitativxó 1, melynek negyedik ciklusát képezi a Képek és jelenések. Budapest szimbolikája és a költői pozicionálás összefüggéseinek megvilágításához, mely majd a tárgyiasság egyik alaprétegét és műfaját teremti meg, egy pillantás erejéig szükséges felidézni azt az utat, ami az Angyalos könyv Lyraifestmények ciklusához vezet. „Amit Franciaországban és Angliában nagy művészetű költők egész sora teremtett meg, azt ő egymaga tartalmazza” - írja Illyés Gyula, a Recitativók nevezve meg a babitsi költészet csúcspontjának.2 Ami a tizenkilencedik század fordításának kritikatörténetét illeti, a Fleurs du Mal 1857-es publikálása után rövid időn belül megjelenik Baudelaire neve Arany János folyóirataiban2 majd a cikkfordítások visszhangozzák a kor véleményét: „a pokol látható képe az emberiség arcába dobva”.4 Baudelaire formai újításai elvesznek a hangzavarban, nem akadnak felfedezőre. A kritika majd a verses fordításrészleteket követi Reviczky elsőnek tartható fordítása, ám még a szelídítés felé vezeti a Baudelaire-képet. „Reviczky tehát az ironikus gyónás létértelmezését és poétikai összetettségét a didaktikus életkép egyneműbb műfajisága felé közelíti.”5 A nyugatos első nemzedék műfordítás-szemléletét Gyergyai Albert Babitskritikáján keresztül joggal metaforizálja az „argonauta-hadjárattal”. Babits már a gimnázium alatt levélpakkokat állít össze a Le Progres folyóirat verseinek fordításából Kelemen Ilonának, együtt válik költővé és műfordítóvá. A budapesti egyetemi évek alatt folytatja a Baudelaire-fordításokat, bár ekkor még a dekadens és romantikus Baudelaire-hez vonzódik. Talán nem szükséges hangsúlyozni azokat a tényeket sem, hogy ugyanekkor dolgozatot ír a Part pour l’art-ból (1903), fordítja a parnasszistákat, Richepint ültet át, s Négyesy László elkéri néhány Leconte de Lisle-fordítását. György Oszkárral és Kosztolányi Dezsővel már 1906 karácsonyá
