Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Kajtár István: Új jogi néprajzi munka jelentkezik
34 Út Dunatáí • 2002 szeptember kifejezett kérésére a 20. század modern idejével érnek véget. Természetes, hogy ennek így kell lennie, mert az előképek nélkül nem érthető a széthullás. Olyan folyamatokkal állunk szembe, amelyek szervesen kapcsolódnak a 19- 20. század modernizációjához. Az agrárközösségek közül először a nyomásközösségek gyengültek meg, majd váltak rekvizitummá, a rétek közösségével együtt. A legelőket és az erdőket törvények sora, amelyeket már a modern állam hozott, jogi személyiséggel ruházta fel. A hegyközségek megújultak, funkcióik fokozatosan bővültek (1894, 1929, 1938) és igen dinamikusnak bizonyultak. A tradicioríális falusi önkormányzatot a modern állam rendelte alá hatalmi gépezetének, egyre több szakigazgatási feladatot adott neki, az önkormányzatnak tradicionális rétegként a község közös vagyoni és más magánérdekeinek védelme és előmozdítása maradt meg. Itt továbbélésről beszélhetünk. 7. Nemzedékek sorára volt jellemző a rend, de a „rendetlenkedés" is a szőlőhegyeken. A szőlőművelés jellegénél fogva mindig feszes rendet kívánt. Ez tükröződik a bátaszéki uradalom 1809-es „különös hegytörvényében”, amelynek kiadására többek között az adott okot, hogy az őriző közegek hanyagsága miatt szaporodtak a pincefeltörések és a bornak hordószámra való ellopása. Ezért részletes szabályok rendelték el, hogy a szőlőbe például betört disznót vagy meghatározott időben a kutyákat akár agyon is lehet lőni, életkor szerint rendelték büntetni a szőlőtolvajlást. Különösen plasztikus a 18-20. artikulus: „Minthogy a Szöllők között árnyékosabb fák nevezetesen diófák károkra volnának a Szöllőknek, arra való nézve a hol az ollyantén fák miatt való kár nyilván tapasztaltatnék, onnand minden ártalmas és nagy árnyékot adó fát a jövő Sz. György napig kivágattassanak mellynek bé tellyesítésére a Hegy Mesterek fognak kiküldettettni a szőllők lábjain és gyöpökben mind azon által a hol kárt nem okoznak tovább is meg maradhatnak.” „Ha valaki barázda mellett szomszédja ellenére valamely élő fát nevel, és az ellen panasz tétetik, akkor a hegy bíró vegye a köbös hordó rudat a mellyen körösztül, és vigye el a köz barázdán, ha a rúd vége meg akad a fába, tehát a fa vágattassék ki, ha pedig el nem éri a fát akkor tsak az ágai, melyek a szomszédnak agatnak, vagdaltassanak le.” 8. A falvak népe gyakran gondolta, hogy tisztviselői nem az ő érdekében járnak el, „elárulják". A falusi önkormányzat tisztségviselői mindig is sokszoros kötődésben voltak. Meg kellett felelniük a közösségnek, a földesúrnak, a vármegyének és az államnak. Nem csoda, hogy sokszor a felettes hatóságot választották. Erre utal az,
