Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Kajtár István: Új jogi néprajzi munka jelentkezik

Demény Péter • A hulló szőrű szeretet

35

amikor 1747-ben a mözsi deákot elkergetik. „Ő kegyelme helységünk árulója lévén mindjártást hivatalárul Uraság eleibe ment és mit tutta, látta köztiünk, bemonta, amit Uraságnál látta s hallotta, minket szomorította, bíránkkal, esküttjeinkkel újat húzta, mindenben elüljáró akarván lenni, senkinek előtte becsülete nem volt. Mi látván őkegyelme nagy elméjét és ravaszságát, hogy sem magunknak urat, nem szolgát tartunk, aki újjat húzzon velünk, kintelen voltúnk elereszteni, esztendőnek előtte kifizetni: kifizetni egész béribül.”

1766. májusában a kölesdiek az önbíráskodásig elmentek. „A jegyzőt (Rumi Jánost) pedig kihívták a bíró házából, békót vertek a két lábára, a békót közepire látzot kötvén a fához vivén, lábánál fogva felakasztották elannyira, hogy mintegy három óráig tsakalig érte a feje a földet. Ott függvén, azt kérdezik tőle: Régi eskütt vagy, mondd meg, melyik bírónál maradt a városnak a pénze ? De midőn ezen kérdésre jó lelkiésmerettel semmit sem felelhetett, mind annyiszor föllebb húzták, ahányszor kérdezték.”

Természetesen voltak köztiszteletnek örvendő jegyződinasztiák is.

9. A gyümölcsfák tragédiája: A föld népének élete helyenként nem nélkülözte a tragédiákat. így a madocsaiak a földesurakkal folytatott egyik perük végén „alig látták azok magukat tőlük elfoglalt birtokaikba megerősödve, egymás után mind kivagdaltatták szép házunk népének élelmet adó drága gyümölcsfáinkat, azon sok ezreket érő gyümölcsfáinkért csak egy fillért sem fizettek nékünk... szívfojtó érzés volt látni, hogy míg atyáinktól terhes munkával kiirtatott és megtisztíttatott földön plántált s oltott szép fák, melyek 70, s 80 esztendők alatt nevelkedtek fel oly nagyra egy-két óra alatt, mint pusztítatnak el. - Életemtől, inkább életemtől foszszanak meg kiáltá könyörögve ások síró szegény, csak fáimat, gyermekeimet tápláló fáimat kíméljék!”

Nyilvánvaló persze, hogy nem ekkora horderejű, de sérelem, ha a falu nem jut a csónakkészítéshez szükséges fához a környező erdőből.

10. A gyarapodó „parasztpolgár”. Természetesen emelkedő sorsokkal is találkozunk, ahogy a harmaci parasztbíró a maga élete folyásáról, és szenvedéseiről írt.

1828-ban születtem, édesanyám nevelt, táplált jobban mint atyám.

— Az apámnak több testvére lévén az atyafiaival nyomorogtunk 17-en egy kenyéren, egy roskatag faházban, 1/6-od úrbéri birtokon.

— így hát felnevelkedtem ínség, nyomorúság között legénységem töltöttem még a kenyérben sem volt elég részem.

— De atyám testvére fiaival nagy gyűlöltségben laktunk, veszedelmeskedtünk.