Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Kajtár István: Új jogi néprajzi munka jelentkezik

Kattár István • Út togi népratzi munka jelentkezik

33

gának eleven élete zajlik, a szántók, rétek legelők, nádasok, szőlők tarka mozaikja színesíti a tájat. Kalákák, kompániák, bandák, cimboraságok, kameradschaftok fognak össze, a falvak önigazgatását a falu füstjén a falugyűlés, a falu vénei, a bíró, jelvényekkel felruházva, a másodbíró, az erdőbíró, a határbíró, a hegybíró, korombíró és más tisztviselők intézik. Ugyanakkor a falvak népe vagy a szokások „szép rendje” szerint él - vagy vérével nem bírván, különérdekeit követve törvényt szeg, helytelenkedik. Ennek egyik példája „a fa kerengelése”, ami annyit jelent, hogy a törzset körbefűrészelték a bevágás nyomát sárral bekenték, vagy szegekkel körbevették. Gyakori volt a gyökerek méztejjel történő forrázása, vagy a törzs dróttal körbetekerése - ami a fa gyors pusztulásához vezetett (a minap fenyőerdőinkkel kapcsolatban valami hasonlóról tudósított az egyik híradó).

4. A mű nemcsak regionális szemléletű. Erénye, hogy a tudománytörténeti részben egész nagy földrajzi térségekre terjed ki a szerző figyelme (például a kaukázusi népek, a német térség hasonló jelenségeinek megközelítési lehetősége). Erre utal az a szempont, amellyel a szerző a hazai és nemzetközi jogi néprajzi és jogi antropológiai kutatásokat tekinti át.

5. Harc az önálló tudományért-ki szeret bele: ez a kettős megállapítás tehető. Talán meglepően hangzik, de az eddig hangsúlyozott interdiszciplináris nézőpont kapcsán már kitűnt, a jogi néprajz önálló diszciplínaként való elfogadtatásáért nagyon hosszú küzdelem folyik, különösen Tárkány Szűcs Ernő lépett sorompóba. A jogi néprajzot módszertanilag három érintkezési terület is gazdagítja, de még mindig nem önálló tudományterület, mint a jogrégészet, a jogi néprajz, jogi etnológia másutt. Ez azért is igen ellentmondásos helyzet, mert számtalan személyiség került a jogi népszokások bűvkörébe, német professzorok, orosz politikusok, magyar közigazgatási főtisztviselők, történészek és jogtörténészek sora. A gyűjtéseket gyakran törvénykönyvek előkészítésére használják fel. A tárgykörrel foglalkozó magyar kutatók listája is felette dekoratív: Győrffy István, Papp László, Tárkány Szűcs Ernő, Bónis György, Fél Edit, Kulcsár Kálmán, Csizmadia Andor, Both Ödön, Degré Alajos, Hajdú Lajos, Horváth Pál. Utóbbiak nagy részéta kötetet bemutató jogtörténésznek szerencséje volt személyesen is ismerni.

6. A munka időben kiterjedtebb a címben szereplőnél. Alapintézményeit a modern korszak torzította el. Talán a szerzőre jellemző túlzott szerénységre utal, hogy csak az urbárium és az úrbériség megszűnése közötti időszakról beszél, hiszen példái a tradicionalitás Szent Istvánig visszanyúló korszakával kezdődnek, és a témavezető