Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Polcz Alaine: A kert
18 Út Dunatái • 2002 március Ide szórtuk Miklós hamvait, ahogy kívánta. Repkényt futtatunk föl rá. A hamvakból szórtunk a diófa alá, ahol szokott ülni; az ablaka alá, ahová az íróasztala mellől kinézett, és még a virágokra is szórt a legújabb nemzedék, azt mondta Modó, a kis unokaöcsém: „Biztosan szebbek lesznek a virágok.” Mert mikor a hamvakat szétszórtuk, adtam nekik, a gyermekek kezébe is. Utána leültünk vacsorázni. Most már nem a lugasba, nem is a ház elé, az akácfa alá, hanem egy fehér sátor alá, amely védi az embert a lepotyogó ágaktól, lehulló levelektől. Közben a fák nagyra nőttek, olyan árnyék van a tűzrakóhely körül, hogy néha az ember ősszel, tavasszal fázik. A konyhakertet fel kellett adni, máshová helyezni, árnyékba került, majd a következő helyen is árnyékba került, már nem tudunk helyet találni neki. A fák mind nagyobbak, mind közelebb jönnek, a vadszőlő birtokba veszi a házat, már a homlokzaton lévő gemenci szarvasagancsot is befutotta, eltakarta. Az erdő is mind közelebb jön. író-politikus-nagyköveti találkozó 1995-ben Szekszárdon
