Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Majdán János: Baross Gábor

Majdán János • Baross Gábor

85

tént a legnagyobb csökkentés. A 25 kilométeren belüli állomásokra utazók jegye a korábbi 70, illetve 90 krajcár helyett 10, illetve 15 krajcárba került az első, illetve a második osztályon. A másik nagy változás a legtöbb utas által igénybe vett 225 kilométer fölött volt, ahol bevezette a „végtelenített zóna” kategóriáját. Eszerint ha valaki a magyar fővárosból Csurgóig vagy Nagyváradig váltott jegyet, onnan tovább már ingyen utazhatott akár Fiúméig, vagy Brassóig. Korábban egy személyvonattal Fiúméba utazó polgár 27 forint 80 krajcárt fizetett, míg az új rendszerben 5, 80 forintot, egy brassói út a másodosztályon 32 forint 70 krajcár helyett 7 forintba került. Ez a végtelen tarifa azonban csak Budapest irányába volt érvényes, Bécs felé nem, s ezzel is az egységes nemzeti piac kiépülését segítette a miniszter. Híressé vált mondata szerint:

„Azt akarom, hogy a brassói ténsasszony Budapestre jöjjön kalapot venni."1'

Barossnak sikerült elérnie, hogy a MÁV vonalain egyetlen esztendő alatt hatszorosára nőtt a személyforgalom. A tarifák csökkentéséből eredő veszteségeket már az első évben pótolták a forgalom növekedéséből eredő bevételek A miniszter a személyforgalom mellett a teherkocsik kihasználtságát is növelni akarta, s a következő évben új tarifákat hirdetett meg az áruszállításban annak ellenére, hogy Bécsben - de még Berlinben is - tiltakoztak a magyar áruk ilyesféle támogatása ellen Körlevélben utasított a MÁV területi vezetőit:

„Az államvasutak feladatuk lévén az ipar és kereskedelem felvirágoztatását előmozdítani. Felkérjük az üzletvezető urakat, miszerint magát az államvasutak leghivatottabb kereskedelmi ügynökének tekintse. Érintkezzék tehát kellő előzékenységgel a kereskedelmi kamarákkal, a nagyobb ipartelepek vezetőivel, a főbb birtokosokkal és kereskedőkkel, hallgassa mag az áru szállítására, kezelésére, a menetrendekre vonatkozó óhajaikat, esetleges panaszaikat és buzdítsa őket új vállalatokra, melyek létesítésében nálunk mindig a lehető legmesszebbmenő támogatásra számíthatnak”22

Baross Gábor a személy- és az áruszállítás területén bevezetett változtatásaival egyetlen esztendő alatt nyereségessé tette az addig veszteséges Magyar Államvasutakat. A költségvetési támogatás helyett immár költségvetésbe befizető vállalattá vált a MÁV, s erről a képviselő körzetében is sok szó esett:

„1889. évben a máv bruttó bevétele 40 millió Ft volt, s ez a tervezetet 3,5 millióval muljafelül. Kiadása 21647807 Ft volt, mely kedvezőbb az előző évinél. Ugyancsakkedvezőek az eredmények az államvasutak gépgyáránál, a postánál és a távírdánál is. A minisztériumhoz tartozó összes üzletág 4300000 Ft-nál nagyobb tiszta jövedelmet termelt, mint az előirányzott költségvetés,”23