Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Majdán János: Baross Gábor
86 Úr Dunatái ■ 2002 fúnius Baross előre gondolt az áruforgalom várható növekedésére és a fiumei kikötő fejlesztését, valamint az aldunai hajóút kialakításának befejezését tekintett következő lépésnek. Már államtitkár korában is figyelemmel kísérte a tengeri kikötő fejlesztését, de nem tudta azt felgyorsítani. Igazán akkor kezdett el a külkereskedelemmel foglalkozni, amikor 1889-ben az átszervezett tárcájához került ez a terület is. Létrehozta a magyar tulajdonú Adria társaságot, s belekezdett Fiume fejlesztésébe. „A mi térfoglalásunk a világpiacon sokszor nem annyira a vámkérdésektől függ, nem annyira attólfügg, hogy sikerül-e kereskedelmi szerződést létrehozni, mint attól, sikerül-e biztos és olcsó összeköttetést létesíteni megszokott piacainkkal."11' Mind a két kereskedelempolitikai szempontból fontos fejlesztést rendszeresen és személyesen ellenőrizte. Ezen építkezések mellett igen nagy jelentőséget tulajdonított a vizek szabályozásának. Volt ideje és energiája arra, hogy elképzeléseit választói előtt írásban kifejtse. „ A vízáradásokról ” címen közzétett írásában a szaktárca vezetője „ haladéktalannak ” ítélte meg az ország gazdasága szempontjából ezeket a munkálatokat.25 Az első felelős magyar minisztériumban kialakult munkamegosztás az idők során megváltozott, s emiatt a század végén egyre többször szóba került az 1848. évi tárcabeosztás átalakítása. A területek változó fontossága miatt minisztériumok átszervezése során a közlekedési ügyek mellett minden kereskedelemmel kapcsolatos kérdéskör az új tárca keretei közé került., s ezt az összpontosítást hajtották végre. Az új néven felállított Kereskedelmi Minisztérium 1889. június 16- án kezdte meg működését Baross vezetésével. Időközben családi állapotában is változás állt be, mivel feleségül vette Sipeky Karolát, s házasságukból egy kisfiú és egy kislány született. A Minisztériumban gyorsan, hatékonyan és sokat dolgozott, s ezt a tempót elvárta beosztottjaitól is. Megpróbált mindenre személyesen figyelni, amit csak úgy tudott elintézni, hogy késő estig dolgozott. A korszakban igen szokatlan volt ez a munkatempó, s emiatt több munkatársától megvált. Ugyancsak sok vitája volt a vasúti dolgozókkal, az újságírókkal, s esetenként az uralkodóval is. Az életébe ráragasztott „vasminiszter” jelzőt, nemcsak a vasúti fejlesztésekért kapta, hanem a viták időnkénti erőszakos lezárása miatt gúnynévvé is vált. Egyéniségéről képet kapunk, ha elolvassuk a Pozsonyt Porpácon át Szombathellyel összekötő vicinális megnyitása alkalmából elmondott beszédét. Az 1891. november 8.-án lezajlott műszaki átadáson személyesen vezette az átvevő bizottságot, majd a sikeres megnyitáshoz kapcsolódó díszvacsorán szerényen elhárította a Dr. Károlyi Antal alispán szájából hangzó dicséreteket:
