Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Simon László: A szekszárdi Balassa János Kórház

Dr. Simon László • A szekszárdi Balassa Iános Kórház 63 Lajosné műtősnőként, épp ezért talán természetesebben fogadta a feladat kihívá­sait, vezető asszisztensi munka-körében példátlan intuitív készséggel könnyítette mega munkámat. Kardos Margit é s ZsinkóJánosné)ó lelkiismerettel, de egyénileg sok nehézséggel viselték a váltást. Almási Lajosné az új vezető asszisztens. Kovács Attiláné, Tóth Szilvia, Nagy Judit, Wolf Gáborné, Janó Ferenc társaságában jó légkör­ben dolgoznak. Lényegesen tágabbak a lehetőségeik, kitekintenek a nemzeti és nemzetközi küzdőtérre is. Több önállóság, az egyenrangú partnerséghez való fel­­növekedés, ezzel a magasabb munkatársi szint elérése mindnyájuknál már csak rövid idő kérdése lehet. Hosszabb - rövidebb ideig odaadóan dolgozott még az endoszkópos laboratóriumban Pánczél Zoltánné, Pál Kovács Zita, Schönekker Juli­anna és Bíróné Sebestyén Gizella. Szegény Medgyes Árpi utolsó mondata az 1976-os könyvben: „minden már úgy készül, hogy kialakíthassuk az elektronikus számítógéppel való kapcsolatot...” Most, 25 év múlva kezd talán megvalósulni ez a helytálló, de megemlítésekor még utópisztikusnak számító kezdeményezés. Jókai Péterné adminisztrátor, úgy is van alulfizetve Sok irányú igyekezetének, értelmességének, mindenben a kötelességeit felülmúló segítő szándékának, emberi értékeinek és - nem mindig kimutatott, de a gyakorlatban jól érzékelhető - többet akarásának köszönhető, hogy most a logiszti­ka kiváló szakértője, a klinikai vizsgálatok nélkülözhetetlen bonyolítója, nemzeti és reméljük rövidesen nemzetközi kapcsolataink keresői irigykedve megfizethetetlen - ők nem is tudják, hogy tényleg nem megfizetett - titkársági vezetőnek vélik. Munkatársaim. Hosszú volt a felsorolás. Érdemek, hibák, hiányok, javítható és javíthatatlan szakmai és emberi tulajdonságok. Egyre közeledik már az idő, amikor az utódom számon kérheti, hogy kiket neveltem sok éves magamnak, és kezdeti for­rásul neki. Ha élek még ekkor, nem leszek túlzottan elégedett, lehet, hogy ő sem. Egy klinikai ambíciókkal megáldott vagy megvert debütáló osztályvezető tanár mindig az iskolateremtés illúziójával kezdi. Van-e szekszárdi gasztroenterológiai is­kola? Nincs, ha a közvetlen utódlás lehetőségének bármikor felmerülhető szüksé­gességét vesszük alapul. Van, ha elfogadjuk a Szekszárdról származó szemlélet or­szágosan is véleményformáló hatását, van, ha látjuk azt, hogy az elsősorban újab­ban felnövekvő ifjabb orvosnemzedék már képes látni, és - ha fogcsikorgatva is - el­fogadni az új reformokból kimazsolázható progresszív részleteket, amelyek a leg­jobb akarattal is csak az elmúlt két évtized klinikai orvoslásának észszerű következ­tetéseiből származtathatók. Klinikai orvoslás, „...orvos és beteg, mint egymás ellenségei... miféle orvoslás ez?” - (Szolzsenyicin, 1965) Évtizedeiéig a bizalmatlanság csapdájában küszköd­

Next

/
Thumbnails
Contents