Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Simon László: A szekszárdi Balassa János Kórház
Dr. Simon László • A szekszárdi Balassa János Kórház 57 tét nyugtató valóságos, és az azt furdaló sumák teljesítményekről írni, legfeljebb csak érintőlegesen örülök majd néhány olyan „produkciónak”, amely egyetlen lehetséges célunkhoz, a beteg gyógyulásához, vagy kínjainak enyhüléséhez vezetett. Emberekről írok majd, nem az egészségügy, hanem a gyógyítás szolgálóiról. Minden azt diktálja hát, hogy elődömmel kezdjem, aló 16 éven keresztül, 1964. szeptember 1-jétől, 1980. augusztus 1-jéig vezette a II. sz. Belgyógyászati Osztályt. Medgyes Árpád dr. Nem élt hatvanegy évet. Úgy halt meg a Wosinszky lakótelepen a fürdőszobájában, hirtelen, szépen, hogy a postás már ne tudja utolérni az első nyugdíjával. R.I.P. 1975-ben azzal végezte a fejezetét, hogy a jövőbe nézett. Az ő érdeme, hogy felépült a TBC-szanatórium teraszán az az 1979-es költözésnél kifejezetten modernnek számító osztály, amelyben még ma is relatíve jó körülmények között dolgozunk. Látó ember volt, tudta mit kellene csinálni, de erőfeszítéseinek eredményeit már csak alig néhány hónapig tudta élvezni. Olyan osztályt álmodott meg a „szani” szélfútta tetején, amely tágas és világos kórtermeivel, funkcionálisan is kényelmes berendezésével két évtizeden keresztül jól állta a növekvő igények viharát. Elindította a modern endoszkópos vizsgálatokat, és nem az ő hibája, ha a gyorsuló idő átlépett ma már kissé konzervatívnak tűnő elképzelésein. A még általam is ismert orvosok közül Málnai János, Bíró Zsuzsa, Frank Mária, Fauszt Erzsébet és - az azóta elhunyt - BálintJóska vett részt az osztályos munkában, és 1974 után már jöttek a fiatalok, akiket én is itt találtam. 1980. augusztus 1-én úgy kerültem ide, hogy a szegedi egyetem belgyógyászati klinikáján töltött néhány év után egy Szekszárd nagyságú észak-alföldi mezőváros, szülővárosom, Jászberény miniatűr (200 ágyas) kórházának nehéz szüléssel világra jött „endoszkópos” osztályán töltöttem 12 produktív, és fiatalságában boldog évet, minden szerénytelenség nélkül hozzájárulva ezzel a hazai gasztroenterológia kialakulásához és a nemzetközi kapcsolatfelvétel első botladozó lépéseihez. A furcsa kor még furcsább ellentmondásaira jellemző, hogy az ottani Hűtőgépgyár echte bolsevik vezérigazgatója {a „vörös nábob”) vette az első száloptikás endoszkópot Magyarországon, megalapozva ezzel a magyar emésztőszervi diagnosztikát. A hivatalos ürügy ugyan az alumínium söröshordók belső varratainak vizsgálata volt, az eredmény viszont hál’ istennek közismert. Jászberényből megjártam tanulmányutak során sok-sok hónapig Franciaországot és Olaszországot (Genova és Lyon), betekintést nyertem abba, hogy hogyan lehetne és hogyan kellene csinálni, és ez rengeteget segített a későbbi elképzeléseim felvázolásában, kevesebbet a megvalósításban. Ott sem dolgoztam egyetemi kutatásban, ott is a
