Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Simon László: A szekszárdi Balassa János Kórház

58

Új Dunatát ■ 2002 túnius

nagy közkórházak mindennapi nyüzsgése befolyásolta azt, hogy mit tudtam megtanulni és mit tudtam - rossz példaként - gyorsan elfelejteni.

Tehát, tagadhatatlan, mindmáig hiányosnak mondott neveltetésem döntő részese egy közkórház már akkor is meglehetősen sorvadt emlője volt. „A közkórházak kellemetlen közös jellemvonása ez az örökös sietés” - Szolzsenyicin írja a „Rákosztály”-ban (1976). Három irodalmi művet tennék kötelező olvasmánynak a kellő intellektussal bíró betegeknek és kezelőiknek egyaránt. Az egyik ez. A másik kettőt - ma, itt és nekem - nem nagyon érdemes emlegetni, hiszen az egyik a Biblia, a második meg - szinte ki sem merem mondani - az Oxford Advanced Learner’s Dictionary of Current English. A sietés egyiknek sem tesz jót, nekem sem tett. Munkatársaimmal talán mindig itt gyűlt meg a bajom. Ha a három idézett művet vesszük figyelembe - mindig siettem, nem mindig vettem figyelembe a Tízparancsolatot, és nehezen bírtam elviselni az évtizedekig tartó ineffektiv nyelvtanulást. Mégis, remélem, azok az emberek akikkel együtt szenvedtük és - jóval minimálisabb mértékben - örültük át ezt a húsz évet, el fogják fogadni ezt a tükröt, hiszen azt a még mindig javítani igyekvő kritika és az elfogadó szeretet együtt tartja.

Az orvosok. Bajtársaim. Beosztottak és beosztóim, kizsákmányoltjaim és kizsákmányolóim. Nem időrendi és méltósági - fontossági sorrendben írok róluk, engedtessék meg az az elfogultság, hogy a szívemnek legkedvesebbekkel kezdjem. Bende Marianna már itt volt 1980-ban is, és egyike volt azoknak, akik megkönnyítették számomra a beilleszkedést. Most ő az a képi diagnoszta, akire habozás nélkül tudnék bízni bármilyen döntést, hadd legyek büszke rá, hogy a gasztroenterológiai elméleti és szemléleti nevelést tőlem kapta, ha most már a Radiológiai Osztály oszlopa is. Talán ugyanezt mondhatom el Jámbor Margitról is. Meggyőződésem, hogy az osztályon töltött néhány év segített neki abban, hogy most Szekszárd széles körben elismert családorvosa, jól hasznosítva sok szakvizsgája közül a gasztroenterológiait is. Tóth Gyula városunk közismert személyisége. A patológiáról került hozzánk, talán inkább személyes megérzés és szimpátia, mint racionális megfontolás kapcsán. Színes és megnyerő egyéniség, nagyvonalú klinikus, tudom ajánlani, engem is Ő vizsgál, ha muszáj. Régóta jól helyettesit, sose hittem, hogy politikus lesz belőle. Mátai Irén fiatalos egyénisége cáfolni látszik, hogy már érkezésemkor az osztályunkon dolgozott. Sikeres szakvizsgákkal, meglehetősen határozott egyéniségével definitiv résztvevője osztályunknak. Aki őt választja kezelőorvosának, biztos lehet benne, hogy egy porcikája sem marad kivizsgálatlanul. Igen jó érzékű klinikus, inkább a betegek szeretik, mint kollégái. Schmidt Imre - azt hittem, Ö fog követni a vezetésben. Mindent le tudott küzdeni, értette, amit