Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Málik Zsuzsa: Babits Mihály: Az angyal
50 Út Dunatát • 2002 június mennyei erő lázong és tüzeskedik bennük... És ők viszik az angyal ajándékát az ember fiainak... ...Azáziel egy úszó fatörzsön [fatörzsre ülve] hajózott át a megdagadt folyón... a túlsó [túlsó] partra, ahol a fiai laktak. Csurom víz volt már, de nem törődött semmivel; köntösének elszakadt szárnya a habokban evezett utána. Micsoda áradás! [e mondat helyett: Áradás! áradás!] Lassankint [nem szerepel ez a szó] mögötte is elködlött már a part; [:] mindenfelé csak víz meg eső látszott; az esőszálak, mint ezer tűszurás [tűszúrás], lyukgatták, hasogatták a zengő vizeket. Úszott, úszott az angyal, mint egy különös folt, [nincs vessző] a sárga vízben és szürke esőben. Mily gyarló ez a szűk, beborúlt [beborult] planéta! ...Ah, Hárán és Nákhor! ... És aztán, a túlsó [túlsó] szélen, bokáig nyomódott lába az iszapba. És aztán az erdő, a rettenetes fák sötétje borult egyszerre föléje. Micsoda sötétség! Itt a zápor mintha elállt volna, csak valami kábítón [nem szerepel a kábítón] titokzatos zúgás, zengés, csapkodás üzente fölülről [felülről], hogy szakad még és veri az áthatolhatatlan lombozatot, [nincs vessző] baljóslóan, kérlelhetetlenül. Mintha egy kábulatos vízesés alatt menne el szárazon valaki... És közben titkos surranások, rebbenések minden lépésnél [a rebbenések minden lépésnél kifejezés hiányzik], riadt bőgések messze. Az angyal tapogatva követte valamely óriás állatnak kizúzott csapását. — Ah, Nákhor és Hárán! ... Ti most nyugodtan ültök erdei házatokban, az esőtől kopogó cédrusdeszkák alatt, [;] pihen erőtök |rés:| nő a záporban, mint a buja vetés... A házatok bizonyosan kész már, szép cédrusdeszkákból; két nagy szarva van, napkelet és napnyugat felé, [nincs vessző] és két nagy udvara: [;] az egyik szarvában lakik Nákhor, asszonyával és harminc rabnőjével, a másik szarvában lakik Hárán, asszonyával és az udvarban vannak a tevék s öszvérek. Köröskörül nagy, tüskés kerítést csinált Hárán, hegyes lécekből, a vadállatok ellen, míg Nákhor a vastag fatörzseket vágta és faragta óriás kezével. Mert óriások ők és elméjük több mint emberi; [:] kieszelik ők a hasznos dolgokat, [nincs vessző] és megismertetik az Ember [ember] fiaival... így tűnődött [tűnődött] Azáziel angyal az erdőben és lelke megnyugodott. Eszébe jutottak a szegény révészek [,] akiknek házát elsöpörte a haragos folyó | :s gondolata merésszé melegedett: |. Mért ne tudnának az ő óriás fiai nagy gátakat építeni [a nagy szó első két betűje át van húzva]a folyó <utjába> partjára és viszszatartani angyali erejükkel pusztító [pusztító] útjában [útjában]? Legyőzni a Folyót [folyót] s megmenteni az embert, [nincs vessző] s ami az emberé?
