Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Polcz Alaine: A kert
14 Út Dunatát • 2002 március Ezek a téli esték, amikor cserépkályhában fűtöttünk, gyertyával, petróleumlámpával világítottunk, talán a legszebbek voltak. Megérkeztünk a kifagyott házba, egy-két óra kellett, míg elkezdett melegedni a cserépkályha, addig elmentünk járni egy nagyot, ittunk boros teát, kis pálinkát, megvacsoráztunk, s akkor már be lehetett bújni az ágyba. Reggelre meleg lett. A ház előtti vadvirágos rétet csak kaszáltuk, hátul aztán vágtuk fűnyíróval, az szintén orosz volt, iszonyatosan berregett, de vágta a füvet baj nélkül. Az erdő felöli rész teljesen nyitva áll, sehol sincs kerítés. Az a jó, így a teljes szabadságérzést kapta Miklós - erre vágyott - és a teljes csendet. Jobbról-balról hozzávettünk egy-egy telket, amikor már szabad volt vásárolni, lassan hozzákapcsoltuk. A telket határoló árkot feltöltöttük, szőlő volt az is, de úgy elhanyagolta a tulajdonosa, dzsungellé változott, amikor eladta, már bokrokkal benőtt, fás terület lett. Bozótírtóval kellett a bokrokat ritkítani. Most ibolya s hóvirág nyílik a fák alatt. (Persze a hóvirágot ültettem is). Béla bácsi, akitől vettük a földet, azt mondta: „Édes lelkem. Csak olyan növényeket ültessenek, amelyek itt honosak, a többi elpusztul a homokban.” Meghallgattuk: a fenyők nagyon szeretik. Fenyőerdő van mögöttük. A telek belefut az ösvénybe, az ösvényen túl emelkedik a fenyőerdő dombja. A ház előtt, a lejtős kert végén, ami hajdan szőlő volt gémeskúttal, most már betonút van. a szőlők sorban kipusztultak, mellettünk is jobbra-balra, házak épültek, egy új negyed alakult ki. Ez a „hétvégéik”, az üdülők világa. Kicsi házak, ápolt kicsi polgári kertek. Mind gondosan bekerítve. Keveset tudunk a faluról, ők is mirólunk. Ez más társadalom. Míg bent éltünk a faluban, az összes öregasszonyt jól ismertem. Én vágtam a tyúkszemüket, s a lábkörmüket. Mert nem tudtak már hajolni. (Anyámnak is mindig én vágtam.) S szívesen tettem, hálásak voltak, mindennel elhalmoztak: virággal, zöldséggel, gyümölccsel. A faluban a végén már azért jártam biciklivel a templomba, hogy tudjak eljutni oda és vissza, mert ha nem, minden második ember megállított. Ma már a falubéliek egymásnak köszönnek csak, sok az idegen. Itt az új telepen három évvel ezelőtt még mindenki köszönt mindenkinek. Most kezdjük elhagyni. Az „utca felől”, mert alul lassan kialakult az utca, bejárás a „Mészöly-kapu”. Nincs kilincs, zár, de kapu sincs, kerítés sincs. Egy bokros fa mellett jobbról, vagy balról megkerülve, lehet a házhoz vezető ösvényhez jutni, Miklós mindig úgy ültette a bokrokat s a fákat, hogy hemcsak az arányt, a színeket nézte az ezüst olajfa mellett, mély vörös díszmeggy hanem azt is, hogy mit zár el, és mit nyújt a kilátásból. Velünk szemben a Duna túlsó oldalán Dunabogdány,
