Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Buda Attila: Elza pilóta és a töprengő utókor
42 Út Dunatát • 2002 túnius regény köré vont, elsősorban ideológiai eredetű gyűrű nem engedte az elfogulatlan befogadást érvényesülni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az Elza pilóta különleges remekmű lenne, sőt, bizonyos vonatkozásaiban kísérleti alkotás Babits Mihály regényei sorában. Cselekményvezetése ugyanis meglehetősen vontatott, s az olvasó tulajdonképpen már az első oldalak után mindent tud, az elbeszélés előrehaladása ellenére a ténybeli újdonságokon túl tartalmi változás nem nagyon fedezhető fel. Ennek oka az erős történelemfilozófiai indíttatással magyarázható. Emellett bizonyos tapasztalatlanság érezhető egyes szereplők, főleg a fiatal lányok megformálásában, jellemükben és beszédjükben, bár ez valószínűleg inkább a megírás óta eltelt évtizedek viselkedési és világnézeti változásainak számlájára írható; habár azt sem lehet kizárni, hogy Babits a gyermekkorában érvényes magatartást örökítette meg bennük. Erénye ugyanakkor a másik főszereplő, Schulberg alakjának megfogalmazása, az, ahogyan az író érzékelteti, hogy a hétköznapi életben milyen békésen megfér egymás mellett a kultúrember és a szörnyeteg. Az orvoskari ezredes, aki az Állam egyik legfőbb vezetője, a magánéletben állatszerető agglegény (hogy - ha volna -, a feleségén vagy a rokonain keresztül meg ne lehessen környékezni), könyvtára van, régi szerzőket olvas és kedveli a komolyzenét, liberális felfogású, a humán- és természettudományokban egyaránt tájékozott, művelt és disztingvált úriember, aki azonban hivatalában a legnagyobb eréllyel és cinizmussal rendel mindent a háború, mint egyetlen létezési forma céljai alá. Gondolkodóba ejtheti az olvasót, miért éppen egy, megjelenésében a legkevésbé sem katonafigura személyesíti meg az állami hatalmat és erőszakot? A magyarázat abban rejlik, hogy Babits Mihály regénye nem az öldöklésről, hanem az ölés ideológiájáról szól, annak illusztrálására pedig jobban illik egy minden elméleti és gyakorlati tudással felvértezett tudós, mint például egy szimpla gyilkológép. S mivel a központi szereplőkön keresztül értelmiségi áll értelmiségivel szemben, a regényben lehetőség nyílik a polgári erényeket felbomlasztó, azokat megszüntető eszméket bemutató vízióra is, intésül persze, ahogy ezt maga Babits utószavában megfogalmazta. A szerző egyébként a háborúról és a békéről szóló történetfilozófiai gondolataival nagy hagyományú kérdéskörhöz kapcsolódott, a sor Erasmustól8 Hugo Grotiuson9 és Saint-Pierre abbén10 át Kantig11 vezet, akit ő maga is fordított. S mindehhez jöttek még saját tapasztalatai és öccse12 élményei, aki a keleti frontról Szibériába került hadifogságba, s csak hosszú évek múlva érkezhetett vissza Magyarországra. A személyesen átélt és a olvasmányokban megtapasztalt ismeretek az első világháború után Babits Mihály gondolkodását erősen a béke/megbocsájtás - háború/el
