Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Buda Attila: Elza pilóta és a töprengő utókor
Buda Attila ■ Elza pilóta és a töprengő utókor 39 gyermeket a hazának, s azután rögtön a frontra vonulni. De ugyanilyen kirívó viselkedés az érzelmek vállalása is, a szerelem csak csökevény, a frontkort még el nem érő lányok egymáshoz bújnak, mert a férfi azon az egyszeri alkalmon túl, érdektelen, ám ha nem így lenne, akkor is hamarosan a tűzvonalba vinnék, ahonnan már nincs visszatérés. A regény ábrázolta világban az emberi élet jelentős része nem az otthonokban, hanem az úgynevezett légbarlangokban zajlik, amelyek a bombázások és következményeik, a mérges gázok ellen nyújtanak védelmet. Ide azonban csak igazolójeggyel lehet bejutni, s aki avval nem rendelkezik, az katonaszökevény, és azonnal statáriális bíróság elé állítják. Az Állam szociális politikája abból áll, hogy a magántulajdonú légbarlangok építését tiltja, mert a gázvédelmi anyagok nem állnak korlátlanul rendelkezésre, s azokból mindenkinek részesülnie kell, aki valamikor még fegyverforgatásra alkalmas lehet. Itt az Aida már csak egy, eredeti értelmében elhalványodott kutyanév, s a viselőjéhez hasonló házi kedvenceket csupán engedéllyel lehet bevinni a légbarlangba, nehogy túlságosan sokat használjanak el a szűkösen rendelkezésre álló levegőből, a természetben pedig már egyáltalán nem találhatók állatok. Elgondolkoztató körülmény, hogy a lelkészi kar kizárólag azért tiltakozik, mert profán jazz zavarja a gyónásokat, s az is, hogy az organizáció e fejlettségében a béke hozná a legnagyobb fölfordulást, mivel a tökéletesen megszervezett harchoz képest egy primitívebb és szervezetlenebb formához való viszszatérést jelentene. A regény témája tehát a közeljövő, amely az író számára az 1914-1930 közötti évek históriájának konzekvens végiggondolását, és az általánosítható következtetéseknek néhány évtizeddel későbbre való interpolációját jelentette: fantasztikum, de nem az eszközök, a körülmények vagy a teremtmények, hanem a lehetőségek szintjén; jóslat, amely azonban minden lényeges vonásában valósággá vált, hiszen a XX. században volt olyan időszak, amikor a háború, s volt, amikor a háborúra való felkészülés lett az egyes, főleg európai országok társadalmi megszervezésének központi ereje. Ebben a regényében Babits Mihály nem emlékeket, élményeket, érzéseket fogalmazott meg, hanem eszményeket és antieszményeket tett vizsgálat tárgyává. Ebből következik a tárgyalási mód némi nehézkessége, valamint az a körülmény, hogy alakjainak megformálása, jelleme, a cselekmények változatossága egysíkúbbnak tűnik, mint az egymással rokonítható Tímár Virgil fia - Halálfiai és A gólyakalifa - Kártyavár című regényeiben. Az Elza pilóta mégsem érdektelen, csak nehezebben megközelíthető. Ezt igazolja, hogy bár a megjelenés utáni közvetlen kritikák általában elismerők voltak, de szinte mindenki szó
