Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Buda Attila: Elza pilóta és a töprengő utókor
38 Úr Dunatát • 2002 június Buda Attila ELZA PILÓTA ÉS A TÖPRENGŐ UTÓKOR A dolgokat in médiás érdemes kezdeni. A címben említett regény Babits Mihály legkevésbé ismert alkotása, illetőleg: recepciójának bizonyos következtetései az elmúlt évtizedekben kimondhatatlanok és kellemetlenek maradtak. Ha számba kívánjuk venni a homályban maradás, valamint az egyoldalú befogadás okait, akkor azokat egyfelől a regény témájában, másfelől annak utóéletében lehet megtalálni. Az Elza pilóta ugyanis az Örök Harc korának látomása, amelyben a társadalom katonai megszervezése szovjetek vagy fasciók formájában történik; utóbbi párhuzam a megírás idején nem számított botránykőnek, hiszen számtalan tanulmány és könyv foglalkozott Európában az erőszakra épülő szervezetek hasonló vonásaival,1 - az evvel kapcsolatos beszéd szalonképtelenné Magyarországon csak 1945 után vált, bár a nyugati, szövetséges sajtó már attól a pillanattól kezdve bizonyos tabuként kezelte ezt a kérdést, ahogy a Harmadik Birodalom megsemmisítésére összefogott Sztálin birodalmával, elfelejtve, hogy korábban ők ketten éppen ellenük szövetkeztek. A regénybeli társadalomban, amelynek esszenciája, egyetlen létezési módja a háború, az orvosok nem gyógyítással foglalkoznak, hanem csecsemőkori rokkantságok előidézésével, hogy a fizikai erőkifejtésre így alkalmatlanná tett felnőttek katonai szolgálatra is hasznavehetetlennek bizonyuljanak. E művelet természetesen tilos, de mivel megfizetni csak kevesen tudják, a csonkítások nem vonnak el lényeges embertömegeket a fronttól, s az Állam egyébként is tehetetlen az orvosok összetartása miatt. A gazdag szülők így hát nyugodtan adják testi torzításra csecsemőiket, az orvosok pedig mesés vagyonokra tesznek szert e tiltott beavatkozásokból. A kiválóság helyett tehát a mesterségesen előidézett rokkantság lett örökletes, az otthonmaradottak arisztokráciáját a testi hibások alkotják, s az Állam elsősorban az ő érdekeiket védi, hiszen kacska kézzel vagy lábbal nem lehet teljes életet élni. Ellenben mozgalom indul meg a nők frontszolgálatának bevezetésére, s ez a férfiak igazságérzetének és a nők öntudatos akaratának egyaránt megfelel. E társadalom szüfrazsettjei nép- és nőgyűléseket szerveznek azért, hogy a kormány tegye lehetővé számukra a katonáskodást, s közülük a legagilisebbek a békevágy helyett a háborús uszítás rettenthetetlen szószólói. A közhangulat előtt mindenki deviáns, aki tanulni akar, vagy önálló életre vágyik; a nők számára az egyetlen lehetőség: kötelességszerűen szülni egy
