Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Polcz Alaine: A kert
Polcz Alaine • A kert 13 Polcz Alaine A KERT Szőlő volt, amikor megvettük a kertet, direkt termő noha: a szőlőtöveket ki kellett irtani. Öregek, göcsörtösek voltak. Egyik-másik kiszáradó félben. Nem is volt nagy munka, ki lehetett őket rángatni, aztán eltüzeltük. Akkor még nem volt tűzrakóhely, nem volt kút, nem volt semmi. Csak a sívóhomok, kvarchomok, amely fölforrósodott a napon, dobta, árasztotta a meleget. De szerettük. Megkezdődött a küzdelem a kertért, a földért. Miklós lement a hegyi ösvényen keresztül, a völgybe, a nagyrétre, és szépen körbevágott ásóval „gyeptéglákat” emelt ki, hozta-hozta a hátán. Tizenöt év alatt alakult ki a pázsit: a vadpázsit. Elöl a ház előtt virágos rétet hagytunk, oda hoztunk vadvirágtöveket, magokat. Ültettünk szőlőt ide és oda, de igazán sehol sem sikerült. Miklós mindig szőlőre vágyott, lassan konyhakertünk is lett. Felépült a faház, egy szoba neki közepes nagyságú, és egy egész kicsike nekem. A konyha sarkában tusoló, de víz nem volt. Úgy oldottuk meg, hogy egy mosófazék fenekére szereltünk tusrózsát, a mosófazekat feltöltöttük vízzel, és alája álltunk. Nyáron az öntöző kannát úgy akasztottuk egy faágra, hogy billentésre csurgatta ránk a vizet. Jött a kútásás. Tizenhat méter mélyről mindig tiszta, hideg friss víz jön, először tárcsára tekert kötéllel húztuk fel, aztán kerekes kút lett. Tizenöt év múlva, amikor bevezették a villanyt, egy jó kis orosz motor, a „Marisa” hajtotta a vizet. Zakatolt, mint egy repülőgép, de olcsó volt, és hűségesen dolgozott. Most már kitűnő német szivattyú, hang nélkül hajtja a vizet, de minden évben hivatni kell a szerelőt, mert valami abból elkezd fulladozni. Húsz év múlva fürdőszobát, nagy verandát és szobát építettünk Miklósnak. A budit már raktárnak használjuk, ami igen jó, mert a kert hátsó részén keresztül az ösvényen az erdőig kellett lemenni, néha hócsizmában, máskor esernyővel. Ott volt a kicsi éléskamrám is (nekem nagyon fontos), eleinte petróleum lámpával óvtuk a befőtteket télen a megfagyástól, de minden petróleumszagú lett. Később rájöttünk, hogy a villanykörte is melegít. Lelkes befőző voltam. Tele a kamra mindenféle finomsággal. Téli estéken megkérdeztem, hogy mit kívánsz? S elindultam, viharlámpával, hogy befőttet, almát, diót hozzak fel, esetleg szalonnát vagy házikolbászt.
