Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Sipos Lajos: "Életem egy kis vidéki városban kezdődött..."

Sípos Latos • „Életem egy kis vidéki városban kezdődött...’27

gok mellett a külső adottságok is befolyásolják: a család, az iskola, a kortárscsoportok és az általános társadalmi környezet.15

Babits Misi az „akácos Séd” partján álló családi házban, a külső körülményeket tekintve ideális helyzetben kezdett el cseperedni. A Régi kert című versben megidézett udvar, az „árvácskavirág / a petúnia, muskátli, dhália és georginák”, a „zöld gyep”, a „köhögős kút”, mely „szalma közt fázva telelt”, a kert végében álló „istálló” és „félszer”, a szomszédos alacsony nádfedeles ház, ahonnan az indián játékhoz a nádat ki lehetett húzni: ez a helyszín adta a gyermekkor külső keretét.16 Meg a szülői háztól fél óra járásra lévő szőlő és présház fenn a hegyen, a Bartinán. A kisgyerek és a felnőtt költő egyformán szerette azt a helyet is. A dombtetőről, ahol a Raácz-nagymama keresztet állíttatott, messzire lehetett látni.

A Séd parti egyemeletes szülői ház a nyugalmat, a rendet, a hagyományok őrzését sugalmazta. A legtágasabb fölszinti helyiség a fogadószoba volt, faragott támlájú plüs garnitúrával, ébenszínű festett könyvespolccal, a baloldali ablaknál a nagymama, Cenci néni íróasztalával. A könyvespolcon ott voltak a Kelemennagyapa, a keresztapa, az apai nagyapa és az apa könyvei: latin klasszikusok régi kiadásai, a Szent István Társulat első kiadványai, az Újabb Magyar Nemzeti Könyvtár kötetei, közülük Cserei Mihály, Szalárdi János és Zrínyi Miklós munkái, meg „egypár editio princceps”, ahogyan Babits írta: Arany János, Kemény Zsigmond, Czuczor Gergely, Eötvös József könyvei, Petőfi Sándor műveinek 1848-as, selyemkötéses két kötete; különös kegyelet övezte itt a nagyapai iskolatárs, Garay János műveit s az egykor a Szekszárd utcáin sétáló Vörösmarty munkáit.17

A gyermek-Babits ebben a házban három nő felügyelete alatt élt. A hétköznapokat az anyai nagymama, Cenci néni kemény akarata szabta meg: miatta - olvasható Csányi Lászlónál - a „házban szigorú és keserű volt az élet”.18 Az anyai nagynéni, Kelemen Ilona Klára, vagy ahogyan a családban hívták (s ahogyan A gólyakalifa és a Halálfiai egy-egy szereplőjének a nevében is megőrződött a familiáris megszólítása), a Nenne volt a másik pólus. Soha nem ment férjhez, energiáit teljesen nővére családjának áldozta; a házimunkák felügyelete és végzése, a szőlő gondjai töltötték ki az életét, ugyanakkor megértő szeretettel vett részt unokaöcscse életében, érdeklődéssel figyelve annak legelső irodalmi próbálkozásait is. Az anya, Kelemen Auróra Török Sophie-nak idillikus képet rajzolt a fiához fűződő kapcsolatról. Ebben a változatban a mindig „nagyon akaratos” kisgyerek, akinek „mindig mindent meg kellett tenni, amit ő akart”, estelente, a vacsora után rendre az anyja ölébe hajtotta a fejét, s így aludt el.19