Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Sipos Lajos: "Életem egy kis vidéki városban kezdődött..."
Sipos Latos • „Életem egy kis vidéki városban kezdődött...’23 1686-ban, a török uralom alól való megszabadulás után, megkezdődött az újratelepítés. A korábban elmenekült bencés szerzetesek nem tértek vissza többé Szekszárdra, de visszajöttek a környező pusztákra húzódott családok, 1700-ban már mintegy 70 család lakott itt, eltakarították a valamikori vár törmelékeit, tornyos kápolnát építettek; pár évvel később földművesek, kézművesek és katonák telepedtek meg, ez utóbbiak, mivel nem teljesítettek aktív hadiszolgálatot, szőlőt termeltek, pásztorkodtak, vásároztak, cserepet égettek. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt Szekszárd kiváltságlevelet kapott a fejedelemtől. A férfiak egy része beállt a kuruc seregbe, ők adták a fejedelemhez mindhalálig hű brigadéros, Balogh Ádám parancsnoksága alatt a szekszárdi „végház helyőrségé”-t. A szabadságharc bukása után a település gazdasági, igazgatási és művelődési központ lett. A város ősi magva, a Béla tér maradt a központ, de kiépült a Séd-patak partján a mai Felsőváros, délen az Alsóváros, az uradalmi tisztviselők és hajdúk, valamint néhány kézműves részére a 18. század nyolcvanas éveiben felépültek a Pándzsónak nevezett rész első házai, helyreállították a Béla téren az apátsági templomot és székházat, megépült ugyanitt a városi bolt és kocsma, elkészült az átutazó kereskedők és kézművesek, főként pedig az itt tartott megyegyűlésre érkező nemesek számára a Fekete Elefánt szálló, megépült az első városháza, és iskola is létesült.2 A 19. század végén Szekszárd majd tizenötezer lakosú nagyközség, megyeszékhely, díszes vármegyeházzal, szolgabírói hivatallal, járásbírósággal, tanfelügyelőséggel, közkórházzal, vasúti és gőzhajóállomással, szőlészeti és borászati felügyelőséggel, takarékpénztárral, selyemtenyésztési központi főfelügyelőséggel, 1897-től gimnáziummal.3 A település 1905-ben „rendezett tanácsú város” lett. A Babits család históriája azonban nem ezen a településen kezdődött. A család történetét Babits István, a költő testvére a 16. századig vezeti vissza. Eszerint az ősök az Adriai-tenger mellékén, a Velebit hegyvidéken, a valamikori Lika Krtava vármegyében éltek. A mohácsi vész előtt vagy után hagyták el szülőföldjüket, s a Varasd megyei Coborc (horvátul: Cerbovec) faluban telepedtek meg. Ez a hagyomány úgy tartja, hogy a családnév horvát eredetre is utalhat, a névben ugyanis a horvát „baba” és az „ics” képző konkrét jelentést hordoz: a „baba” elnevezést olyan gyermekre használták, aki elveszítette anyját, apját, s ezért a nagyszülők nevelték; az „ics” pedig a magyar szóvégi „fi”-nek felel meg.4 Az első ismert ős (Czeizel Endre levéltári adatai alapján) Babies [!] Mátyás armális, tehát előnév nélküli nemes ember volt, aki Ádám nevű gyermekével együtt a coborci szolgabíró előtt tanúkkal igazolta nemességét. Babies Ádám fia, Babies
