Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Hartmann József: Versek (Te meg én; Vízöntő; Szekszárd)

Hartmann Tózsef • Versek

7

Hartmann József TE MEG ÉN

Itt vagy. Belémköltöztél. Hogy honnan, mikor jöttél pontosan én sem tudom, csak átlengtél álmomon, és megfogtad a kezem.

Most beszélgetek veled magamban és fennszóval, elrejtlek a szavakban, melyek másoknak szólnak és hallgatlak a csendben, a hangok szünetében.

Amikor neked írok a dallam néha remeg, a rímet el-, átviszem így beszélgetek veled, mert te vagy az állítmány, az alany, jelző, a tárgy, neked szól a ragozás, a szavak dús halmaza, a képek körmondata, mert ott bujkálsz a szóban, magán, s mássalhangzókban, az a-ban, r-ben, á-ban, az 1-ben, k-ban, lágyan, mint toll véste hurokban a papír fehér álma.

Velem jössz, mikor megyek, nevetsz, mikor nevetek, nem sírok, nem akarom, hogy könnyezz, nekem könnyebb, ha ilyenkor elbújok.

Mert ott vagy szavakban,