Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Merényi Krisztián: Versek (Mementó; Bolyongós; A gödör)

6

Úr Dunatát • 2002 túnius

Mellékvágányra siklottam; bolyongok múltam tojásbarna héjain: e szagos héjakon csak repedés... Van mikor

vakmerő bátorsággal a jövőbe bohóckodom. Egy izmos barázda sincs lelkemen, de jelenbe könyöklő szűziességemet kietlen keménységgel kiépíteném.

A gödör

Az ember saját gödrében él. Bentlakója dolgozik vagy tespedve henyél.

Én is ilyen gödörben élek. Minden napnyugtakor megrökönyödök, s félek.

Vérzik öreg, sárga kezem, a földem begyógyítja majd, ha a hideg sárba teszem.

Még kisded, árva gyermekként beleharapva a kőbe; sírtam, fulladtam rekedten. Hja; ma már keleti vérem, tudja, hogy a szenvedést emészteni kéne. Végig folytatjuk harcunkat, ezt kell tennünk, amíg földbe temetjük arcunkat.