Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Albert Sándor: Fordítható-e a haiku?
78 Úr Dunatát • 2001 szeptember lat, szociokulturális háttér, ismeretek, fogékonyság és egy sor egyéb „emberi tényező” kérdése. És valószínűleg még ez sem lenne elég. Az egyes nyelvi jelek (szavak) mögött a különböző kultúrákban ugyanis más és más (nyelven kívüli) valóságok vannak. A fordítási művelet során a fordító a szavakat átviszi, a szavak mögött meghúzódó valóságokat (léttapasztalást) azonban nem, s ezért a célnyelvi befogadó az egyes szavakhoz saját kultúrájának valóságait (saját léttapasztalását) társítja. A műalkotás eredete című írásában Heidegger is felhívja a figyelmet arra, hogy ha az egyik kultúra csak szavakat vesz át egy másikból, de nem veszi át azt a léttapasztalatot, amely e szavakban, e szavak mögött rejlik, akkor a fordítás nem érheti el célját: „A görög nevek [...] latin nyelvű fordítása [...] semmiképp sem következmények nélküli folyamat. A látszólag szó szerinti és megőrző fordítás mögött a görög tapasztalatnak egy más gondolkodásba való átfordítása rejtezik. A római gondolkodás átveszi a görög szavakat, de a jelentésüknek megfelelő, éppúgy eredendő tapasztalat nélkül, a görög szó nélkül' (Heidegger 1988: 42). Erre a problémára utal - igaz, némiképp más kontextusban - Walter Benjamin is, amikor azt mondja, hogy „meg kell különböztetnünk az elgondolt dolog és az elgondolás módjának intencióját. A »Brot« és a »pain« szóban ugyanazt gondoljuk, ám az elgondolás módja máris különbözik. Az elgondolás módja teszi ugyanis, hogy németek és franciák számára mást-mást jelentenek ezek a szavak” (Benjamin 1980: 77). A különböző nyelvekre lefordított haikuk tehát azért maradnak bizonyos értelemben „érthetetlenek”, „befogadhatatlanok” a nyugati kultúrkör olvasóközönsége számára, mert az angol, francia, német stb. szavak mögött más történelem, más kultúra, más hagyományok, más gondolkodásmód, más élményvilág, más léttapasztalat, a lét másfajta tapasztalása húzódik meg. Nem a szó hiányzik, amit a japán szó helyébe beírhatunk, hanem „a szó mögött álló gondolat, amely messze túlhaladja e szavak szokásos értelmét még a filozófiában is” (Joós 1991: 186). Pusztán az összehasonlítás kedvéért nézzük meg ennek a haikunak négy különböző angol nyelvű fordítását is (vö. Christ 1972: 181). Amint látjuk, az angol fordítók is nagyjából hasonló megoldásokat alkalmaznak, mint a magyarok. Szembetűnő az egybeesés a hangutánzó szavak használatában és a tömörségre való törekvésben, de találunk a szótagszámmal nem törődő rímes megoldást is: Old dark sleepy pool... Quick unexpected frog Goes plop! Waterplash! {Kenneth Yasuda) The old pond. A frog jumps in - Plop! {Ronald Blyth)
