Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Albert Sándor: Fordítható-e a haiku?
Albert Sándor • Fordítható-e a haiku? 79 Old pond -and a frog-jump-in water-sound. {Harold Henderson) The old green pond is silent; here the hop Of a frog plumbs the evening stillness: plop! {Harold Stewart) A francia nyelvű fordítók igyekeznek megtartani az eredeti tömörségét, elsősorban a költemény tartalmának átvitelét tartják szem előtt: Ah! le vieil étang! Et le bruit de l’eau Oű saute la grenouille! {Michel Revon) Paix du vieil étang Une grenouille y plonge Un «ploc» dans l’eau. {Nicolas Bouvier) Ah! le vieil étang une grenouille y plonge -le bruit de l’eau (Joan Titus-Carmel) Une vieille mare Une raine en vol plongeant Et le bruit de l’eau {Etiemble)9 Mit mondhatnánk konklúzióként? Hogyan válaszolhatunk a címben feltett kérdésre? Igen, persze, le lehet fordítani a japán haikut, hiszen kétségtelen: a haikunak vannak más nyelveken készült fordításai. Hogy ezek valóban fordítások-e, az attól függ, mit nevezünk fordításnak. Hogy ezek a „fordítások” jók-e, hűek-e, egyenértékűek-e, az azoktól a nehezen meghatározható normáktól függ, amelyekhez az olvasó mintegy hozzá „méri” a fordítást. Akárhogy van is: a fordításelmélet régóta tudja, hogy a fordítás legfőbb akadálya nem nyelvi természetű. A fordítóknak a nyelvi akadályoknál sokkal nagyobb nehézséget jelent az eltérő kultúrából, az eltérő mentalitásból, az eltérő szociokulturális háttérből, az eltérő léttapasztalásból fakadó különbségek áthidalása vagy kompenzálása. És mégis, a sok és sokféle nehézség, nyelvi-kulturális és egyéb akadály ellenére kimondhatjuk: transferee necesse est, mert egy más kultúra, egy más mentalitás, egy más esztétika, egy más költészet megismeréséhez csakis a fordításokon keresztül juthatunk el. Jegyzetek 1. A gyakorlat azt mutatja, hogy ha egy fordító két különböző időben - vagy több fordító egyidejűleg - fordít le egy szöveget, akkor a célnyelvi szövegek nem lesznek sem teljesen egyformák, sem teljesen különbözSek. A célnyelvi szövegnek lesznek olyan pontjai, amelyek minden fordító esetében azonosak. Feltételezzük tehát, hogy minden szöveg inherens módon tartalmaz olyan jegyeket, amelyeket a fordítás szempontjából lényegesnek, relevánsnak (szignifikánsnak) tarthatunk. Ez a szignifikáns jegy lehet szemantikai, szemiotikái, morfoszintaktikai, stiláris, lexikális vagy pragmatikai természetű. Azt azonban, hogy egy adott forrásnyelvi szövegnek mely jegyei
