Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Gacsályi József: Két boroskönyv Aliscában

82

Út Dunatát • 2001 március

Kis Pál anakreóni epigrammatára nem egyszerű időmértékes bortörténet. Mélyen kötődik Szekszárdhoz, ahonnan pápák vitték a hegy levét, s ahol - akárcsak Attikában - szintén mesék nőttek ki a pohár emelintésekor, hiszen Háry János a kadarkás esték obsitosa volt. Ezért van különös fényköre az itt alkotott epigrammának. Óh, genius loci! Itt minden a vén harcos bujdosó poharából való! Ez a tüsszentés és nevetés közötti szünet a múlandóság másnapokra való folytonos eltolása. Ilyen háttérrel minden képzettársítás elképzelhető és megengedhető a táj borainak megéneklése idején:

Asszonyt dombok ölén kicsi bakhát szopja a keblet, lágy teje néki a lét, érlel erős venyigét, érve a kék szeme, úgy megigéz vele, bűnre is rászed, ajkadon csókja a vér, szűz a Kadar, de ledér.

Az epigrammák vígan követik a pincézés menetét, a fajtatiszta, illetve az értéssel házasított borok hangulatát, a gazdák mesteri munkáját, mindazt, ami a Baktától a Bödőiga levegőt jelenti. Jelzés ez a könyvecske: egy, a tájainkról a szegényes közelmúltban tűnőben volt kultúra vidám és elmés visszahozatalának jelei állnak benne. írjanak az értő poéták még sok ilyet, hogy a bor ne a vedelés emblémája legyen, hanem - amint az írás jelenti - az üdvözülés előestéjének itala.

SZEKSZÁRDI BOROK KÖNYVE - 2000 (Kiadja: Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának Mezőgazdasági Bizottsága, 104 p.)

H. Németh István, nyugalmazott evangélikus lelkész - máskülönben kiváló novellista - az emlékezet tájait pontosan megidézve vezeti be azt a könyvet, amelyik egy igen régi és nem kevésbé híres borvidék hajdani ragyogását igyekszik helyreállítani, legalábbis e folyamat egyik gerjesztője kíván lenni. A rekonstrukciós lépés érdekében alakult ki Szekszárdon az az összefogás, amely egy csapatba hívta a politikust, a helytörténészt, a szőlészt, a gazdát, a grafikusművészt, a fotóst és még másokat, akik a kolofonra rá sem fértek.

Az albumszerű, szép kiállítású kötetből - szerkesztette N. Horváth Béla - kiderül, hogy minden érdeklődőre számítanak a szerzők. A szekszárdi bor történetéről dr. Töttős Gábor ír, aki ezzel régi kutatási területére tér vissza. Hosszú korszakot tekint át néhány oldalon, hiszen az első régészeti leletek, hagyományok, amelyek szőlőművelésre utalnak, még a kelták és a rómaiak idejéből valók. A középkorban, a török hódoltság idején és azt követően egyre bővülő irodalma és kul-