Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Gacsályi József: Két boroskönyv Aliscában
Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola kiadványairól 83 túsza van a bornak. Ez válik a terület fő jövedelemforrásává, s persze a szőlőművelés legjellemzőbb tevékenységévé. Neves pincészetek borászai jegyzik a kötetben a szakmai fejezeteket. A táj jellegzetes fajtáinak termesztése, művelése, származás- és eredetvédelme a témája a dr. Diófási Lajos által szerzett résznek, a különböző borok elkészítésének mesterségéről pedig dr. Domonyai Péter, Dúzsi Tamás, Módos Ernő és Vida Péter egyegy tanulmánya szól. A Szekszárdon legnépszerűbb vörösborok készítési technikáján kívül a rozé, a fehérbor és a dombvidéken újdonságnak számító barrique bor születésének titkaiba is bevezetnek a gyakorló és méltán híres borászok írásai. A hegy leve akkor tölti be hivatását, ha erősíti a lélek harmóniáját. S mivel története során a nemes ital a legtöbb esetben nem állt árván az asztalon, „a hagyományok, a szokások erősen meghatározzák a bor helyét a gasztronómiában... A borlap összeállítása tükre a szakmai hozzáértésnek." A citált mondatok szerzője az a Kovács János mesterszakács, aki az étkezés és az italfogyasztás artisztikus vonatkozásaival régóta elmélyülten foglalkozik. A palack nyitásától az étel-ital párosításán keresztül a szekszárdi boros ételreceptekig ad tanácsokat azoknak, akiknek fontos az ember és az ital összhangja. Mivel a bor a termelő és a fogyasztó között, adás-vétel tárgya, a Bormarketing neologizmussal címzett szakasz a könyv fontos részét képezi. Az évszázadok során kifinomult termesztési és készítési technológiák az értékesítés során nyerik el értelmüket. Két újabb szerző (Köpenczei István és Kis Pál István) írása is hozzálát a nálunk korábban visszaszorult tevékenységnek - a hírverésnek -, ami rendkívül fontos az ital életútján. A könyv záró fejezeteiből szerezhetünk gyakorlati ismereteket a szekszárdi borról, hagyományos és megtelepedett fajtáiról, a borvidék pincéiről, a termelőkről, vállalkozásaikról és szervezeteikről. Az egész kötet kivitelének színvonalát nagymértékben emelik a Diófási- és Kapfmger-fotók, valamint Baky Péter grafikái. Ez a könyv régen váratott magára. Ideje volt a valódi és jó boroknak hírét kelteni; egy város legfőbb jelképe, gyarapodásának legígéretesebb tárgya és eszköze mutatkozott be ezáltal az országnak. Bízzunk abban, hogy a kötet nagy világnyelvekre fordított változatát is megjelenteti a kiadó, hiszen minden késlekedés növelheti borpiaci lemaradásunkat. Gacsályi József
