Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Gacsályi József: Két boroskönyv Aliscában
Két boroskönyv Aliscában 81 KÉT BOROSKÖNYV ALISCÁBAN Kis Pál István: Mirtuszlevelek Bakkhosz szekszárdi kertjéből - Kortyadagoló időmértékek jeles alkalmakra (Vitolla Bt., 79 p.) A füstös kocsmák csuklások és köpködések közepette hézagosán fogalmazó maligánbajnokai biztosan nem tudnák - hisz nem is tudhatják - megmondani, mi is az ivászat, ha komoly diszciplínának és nem az alkoholizmus kórképének tekintjük. Európa hellén bölcsőjében, majd a római örökösök virágkorában Homérosztól Platónig, és Aeneas latiumi partraszállásától a limesek elhagyásáig a borivás a legkomolyabb gyönyörűségnek számított. A bor megtestesülését ünnep kísérte emberemlékezet óta. A Dionüsziák és Anthesztériák forgatagaiban a kortyokat a boristenről éneklő férfiak dala lengte körül, s lényegében itt alakultak a nagy mesék Aigiszthoszról, Kreónról meg szegény Iszménéről és Antigonéról. Nem csupán a balvégzet figyelmeztető jelei mutatták azonban az ember arcát a szőlőlevelek sűrűjében, hanem az igazi életöröm hangjai is. A derű anakreóni dalai kibírták azt a néhány évezredet, ami első felhangzásuktól idáig szól, sőt ez a szüreti kórus valahogy egyre gyarapodott Horatius Rómájában, Villon középkori Párizsában, Csokonai tollán Debrecenben, Csurgón, Kisfaludy Sándor badacsonyi Himfy-könyvében és Babits jóvoltából Szekszárdon, ahol ez a történet a dombok mélyében kering, mint doboló érfalak között a vér. És gyarapszik a kórus ma is, mert gyarapítanunk kell, hogy a bor ne a sárgaföldre hajtó keserűség jelképe legyen, hanem csilloghasson hajdani, méltóságos fényében. Ilyen hivatás betöltésére született Kis Pál István (vagy az alkalmi baptizátor Lányi mester leleményeként: Kis Pán István) csinos könyve, tele nótás disztichonnal, hexameterrel és Baky Péter virágos hangulatú rajzaival. De a bor színe mély. Felidézi a múltat, a tájat, a borág növekedését, a mustosodást, a kád muslincás környékét, az érés idejét, a sűrűsödést, a tisztulást, a hébért, a finom falú kelyhet, a gazda szemevillanását a kóstolás misztériumában és az érzékek hullámos páráját a vacsoraasztal fölött. A szóban forgó ital genezise lehet különböző, ültethette Noé vagy Dionüszosz az első venyigét, az bizonyos, hogy nálunk itthon van: Őrzi e táj - Pannónia földje - a római kor hagyatékát! Hajt venyigét szaporán, s oltja a bölcs veterán. Tudja Alisca, e hegy leve mustja, ha mennyei lét ád, lepheti múlt, s vele por. hírneve lesz ez a bor.
