Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Podmaniczky Szilárd: Két kézzel búcsúzik a leopárd
PODMANICZKY SZILÁRD • REGÉNYRÉSZLET 7 Jól van, persze, én is csinálok sok marhaságot. Lám-lám, milyen megértő! Én csak a kavicsra voltam kíváncsi, hátha valami játék vagy hobbi, amit nem ismerek. Egyik sem. És nyugodjon meg, magam sem értem jobban, mint maga. Jól értettem, pilóta? Igen, személyszállító. Ez, ugye, ez lényeges? Mi? Hogy személyszállító. Nekem az. Nem vadászpilóta, ez a lényeges. Mert? Nézze, azért van egy kis különbség, embereket szállítani, vagy bombákat dobálni a nyakukba. És mi a különbség? Ne csinálja, hogy nem tudja! Mi a különbség? Ezer meg egy. De ezt most hagyjuk. Mégis. Bármiért, bármilyen céllal, ölni, azt nem. Vallásos? Nem kell ahhoz vallásosnak lenni. De maga ugye hülyéskedik velem? Már miért tenném? Szépen elbeszélgetünk. Most azt gondolja, nálam a pénze, és mindent szabad? Nem, nem gondolom. Akkor meg? Csak érdeklődöm, elemi érdeklődő vagyok. Tudja, alaposan, az alapoktól. Mert aztán meg félreértem magát. Az jobb? Nem. Csak olyan furcsa. Maga is hallja néha ezt a búgó hangot? Milyen marhaság ez már megint? Azt gondoltam, hogy a repülők csinálják. Én nem hallottam semmit. Idáig. Szóval, nem a repülők? Mit tudom én. Menjen el fülészetre! Ne mérgelődjön!
