Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szőts Zoltán: Székely életek

74

Út Dunatát • 2001 március

koláztatás folytán a társadalmi felemelkedés értelmiségi útja előtte lezárult. 12 évesen családfenntartóvá válik, erdei napszámos. Az erdei és mezőgazdasági munkás-lét szórakozásai, a remetei népélet megjelenítései. Látóköre a gyergyói erdőkig terjed, a Gyergyói-medence világtól elzárt kis katolikus székely falujáig. A nagyvilág eseményei ide is betörtek. A második bécsi döntés után a bevonuló magyar hadsereget Remetén is diadalkapu és örömünnep várta. Vegyes érzelmekkel fogadták a székelyek Erdély megosztottságát és a német-olasz döntőbíráskodást. Nem tetszett az sem, hogy leparasztozták őket. Úrnak a székelyeknél csak a nagykereskedők, több száz holdas birtokosok és püspökök számítottak. Ferencz Vilmost a magyar hadseregbe sorozták, az itt uralkodó címkórságon a székely fiúk nem igazodtak el. Az anyaországba kikerülve az uradalmi béres-gazda viszony keltett benne ellenérzéseket. A háború végén a szovjet hadifogságból úgy menekült meg, hogy az alakuló új honvéd műszaki zászlóaljba jelentkezett, s így a főváros helyreállításában vehetett részt. Szabadságra innen már nem haza, hanem a Buda környékére települt remetei ismerősökhöz ment és Telkibe nősült.

Különösen értékes adalékokkal szolgált a gyergyóiak vándormozgalmaira vonatkozóan. Mozgékonyságuk már a múlt században is érzékelhető volt. Tutajoztak a Maroson Lippáig. Deszkát fuvaroztak távoli tájakra, borvizet szállítottak a környező városokba. A leányok cselédnek mentek. A túlnépesedés kényszere Amerika, Ausztrália, Dél-Afrika távoli tájaira is elvitte őket. Az 1920-as évek végén Érmindszentre költöztek gyergyaiak, 1941-ben 140 család a Szatmár megyei Börvelybe telepedett. 1944 őszén el kellett hagyniuk a falut, ideiglenesen Mezőpetri, Csanálos, Kálmánd, Nagykároly sváb telepein húzhatták meg magukat. A magyar ideiglenes kormány 1945 októberében fogadta be a Buda környéki volt apátsági földekre Telkibe, Budajenőre a remetei és ditrói áttelepedni szándékozó családokat. Torbágy, Etyek, Telki, Budajenő 1946 tavaszán a börvelyi, gyergyói telepesek új otthona lett. Jöttek még Gyergyószentmiklósról, Gyergyóalfaluból, Gyegyóújfaluból, Hódosról, Tölgyesről. Gyimesből. Egyes családok Pátyra, Budaörsre, Budakeszire települtek. Székely szórványok a budakörnyékiek elvándorlásainak célállomásai Üllő, Dunavarsány, Diósd, Páty, Tatabánya.

Érzékletes képet fest Ferencz Vilmos a keserves újgazdasorsról, a nehéz beilleszkedésről. Telki 1949 őszén téeszt alakít, 1951-ben már termelőszövetkezeti község. A falu lakossága 80%-ban remetei székely, 1954-ben sem lép ki senki a közösből. A kezdeti időszak művelődése még a népi hagyományok ápolására épült.

1955-től könnyebbé vált a hazautazás Székelyföldre. Érdekes képet rajzol a Magyar Autonóm Tartományhoz tartozó Gyergyó életéről. Tízosztályos magyar