Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye

3. A „MEGFONTOLT KÁOSZ LiVINGSTONE-JA”

„De végül is mi folyik itt?” - teszi fel a legesszenciálisabb filozófiai kérdést az esszéíró Mészöly, az éppen elemzett mű írása körüli időben. Majd így folytatja: „És folyik-e egyáltalán vagy csak himbálózva pulzál, mint a kikötői ladik?” A hasonlat egy francia képes kifejezést idéz fel benne, amelynek jelentése: „megyek a cölöpökhöz, ahová a bárkát kikötik. Azaz megyek aludni.” Ez újabb problémát vet fel: „Aludni miből hová? Hol történek?” Nos, ez utóbbi kérdésre éppúgy nincs egyértelmű válasz, mint az elsőre. Akkor pedig - sugallja az író a kisregényben - létezésünk (történésünk) szerves része, sorsalakító összetevője az álom is.

A „mi folyik” és a „hol” mellett a további nagy ontológiai kérdés az idő problematikája. Mészöly létszemléletében ez így összegződik: „Idő lopakodik bennünk, mi meg zavartan gyanakszunk, vajon nem az emlékeink között lappang-e a jövő s nem a jövő derít-e fényt emlékeinkre. Milyen áthallás, eldöntöttség, rögtönzések világában élünk?” (Vakügetés és megbocsátás) Ez a gondolatsor egyben az író történelemszemléletét is meghatározza: „Nem a múltról és jelenről akarunk tudni, hanem a lét és az emberi relációk egyidejűsített történelméről.” (Szeminárium a Dunán) A belénk sulykolt kronologikus időszemlélet nem felel meg az írónak: „az kell, hogy az időben másképp higgyünk és a múltat másképp lássuk, mint eddig.” (Uo.)

A Megbocsátásban ez az „egyidejűsített” történelem jelenik meg, művészi formába öntve az esszé történetfilozófiai gondolatait.

A cselekmény fő szálának ideje valamikor a két világháború közé tehető. Az egyetlen konkrét, eligazító dátum a műben a Porszki-perhez kapcsolódik (1922), amely a kisregény jelenéhez képest a múltban történt. Ugyanakkor a „nagy bélistázások” ideje (akkor került Iduska néni családja Somogyba) egy egészen más, a cselekmény idősíkja utáni történelmi korszakba esik, vagyis a történet idején a szereplők számára még ismeretlen jövő a múltba vetítve jelenik meg. írói tévedés lenne ez? Mészöly figyelmetlenségből eltévedt volna a történelem kronológiájában? Elírás, amit nem vett észre? Egyáltalán nem valószínű, hogy erről lenne szó. Sokkal inkább tudatos ez a „tévedés”, ugyanis pontosan beleillik abba az időfelfogásba, amiről fentebb esett szó. Az „emlékek” és a „jövő” közti „áthallás” egyik sajátos esetét szemlélhetjük ebben az időkezelésben. A „lét és az emberi relációk egyidejűsített történelmé”-ben, vagyis az elbeszélő tudatában létező világban az történik meg, ami már egyszer megtörtént, és ami egyszer megtörtént, annak újra esélye van a megtörténésre, más formában. A jövő igazolja az emlékeket, a múltban pedig ott lappang a jövő is. Mészöly nem fatalista, amikor „eldöntöttség”-ről beszél, inkább a nietzschei örök visszatérés gondolatához áll közel a felfogása. A „tör9