Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye

a kisregény „családi albumába” tartoznak (Gergely révén még a Lipovszky-kép is belekerül), másrészt pedig két ellentétes csoportot alkotnak. Az idilli atmoszférát sugárzó képek valamilyen módon a család múltjához kapcsolódnak, a tragikus feszültséggel terhesek pedig a jelenhez tartoznak. Sajátos átmenetet képez ebből a szempontból Anita képe, a maga fekete színben ábrázolt, keresett harmóniájával. Éppen átmenetisége okán válik a kisregény egyik központi motívumává. A címmel is hangsúlyozott megbocsátás mellé így - vélhetően szintén fontos üzenetként - a búcsú gesztusa is társul. Búcsú a múlttól.

Az alcím kérdéseire (a De Momper-kép elemzése során tette fel őket az író) végül azt a választ adhatjuk, hogy Mészöly számára egyenrangú ebben a prózában a történet a képpel. Mint láthattuk, egymást kiegészítik, egymást erősítik, egymásra reflektálnak. A kép sűrített történet - a történet a kép „kiáramlása”. Talán erre is gondolt Mészöly, amikor egy interjúban ezt mondta: „Személyes életem csúcspontjait mindig egy pillanatba sűrítve tudom elképzelni.” A sűrítés eszköze a kép. A kiáramlás eszköze pedig a történet. A kisregény képeinek fenti elemzése egybecseng Thomka Beáta lényeglátó összegzésével, amelyet a Mészöly-próza narratív képeinek funkciójáról gondol: „Az így működtetett látványi elemek, tér-, tárgy-, tájleírások alternatív metaforikus regényvonulatot alkotnak Mészöly prózájában, funkciójuk a személyek, elsősorban az elbeszélő közérzetének megjelenítése.”

Funkcióját tekintve ugyanígy nincs minőségi különbség a kisregényben álomkép és ébrenlét között sem. Ugyanannak a világnak a színe és fonákja a kettő, ahogy - a szubjektív és objektív szoros összetartozásáról mondja ezt az író -, tehát „ahogy a foncsor sem ellentéte és ellensége a tükörnek.” (Szeminárium a Dunán) Az álom szerepe már az első lapon hangsúlyosan megjelenik, amikor a füstcsík „Mintha csakugyan belealudta volna magát egy állapotba, amelyre szert tett.” Folytatódik Anita álmával az apai pofonról: Egyszer úgy álmodtam róla, hogy hétéves koromra jött meg a vérzésem.” Később Mária „mintha Anita álmát szőtte volna tovább”. Közben rájövünk arra, hogy Iduska néni alvajárás közben „utazik el” a család múltbeli lakhelyére, Hangos-pusztára. A halott lány epizódban a rejtélyes gyilkossággal kapcsolatban felmerül, hogy „esetleg álmában” fojtották meg. Gergely „kidolgozza” az apjáról szóló álmot. Anita megálmodja, hogy befejezte a képet; majd zárásként ott az írnok már idézett álma a kisregény utolsó lapján.

Álom és ébrenlét egyenrangú kezelése ennek az ontologizálóprózának (Mészöly kifejezése más, az ő művészetére ható írók műveire) egyik fontos filozófiai alapját képezi.

8