Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye
székét. Ezeket a motivikus elemeket Balassa Péter gyűjtötte össze a kisregényről szóló elemzésében. (A cselekmény rejtélye mint anekdotikus forma) A kezdő füstcsíkon kívül a szövegben nyolc különböző képet vesz számba a szó elsődleges értelmében: Anita képe, a Hangos-puszta képe, a napozó Mária képe, a nagyapa grafikonjainak képe, két különböző fotográfia, a pilóta által látott kép a halott lánnyal és a Lipovszky-vendéglő falán függő „századvégi lenyomat”. (Egyet azonban nem említ Balassa, pedig - még kitérünk rá - fontosnak tűnik: a gyerekek hálószobájában lévő, „jámbor” képet a kisgyerekekkel és az őrangyallal, amelyről „cinikus” véleménye volt Gergelynek. - Baka Istvánnak persze nem kerülte el a figyelmét, Mészöly Miklósnak ajánlott versét ezzel zárja: „de már előre megmosolygod a / Megbocsátás suta őrangyalát”) Egymásra rímelő szöveghelyeket figyelt meg a műben: a szénégetők ügye és Anita faszenes képtechnikája, a halott lány és a napozó Mária azonos testhelyzete, az írnok két szeretkezése feleségével és sógornőjével. (Ezt is kiegészíthetjük: a híd szerepe Anita képén és a gyerekszoba, „jámbor” képén, valamint egy nyitott könyv lapjain olvasható mondatban.) Többször visszatér a Porszki-akta téma; újra és újra felbukkannak az egyes szereplők álmai és titkai, időnként tárgyak vesznek, illetve tűnnek el. És bár van a kisregénynek iránya, követhető időrendje (későnyártól karácsonyig tart), abban mégis igaza van Balassának, hogy a történet egészének „inkognitós rejtélyességet” tulajdonít. Ennek okát az emlékezés mechanizmusában látja, amely a cselekmény fő vivőereje és sokszor maga is „összefüggéstelen”. A történet „villanásnyi egységét” pedig szerinte maga a megbocsátás teremti meg. A kisregényben szereplő képek közül többnek is emblematikus funkciója van. Közülük minden bizonnyal a legfontosabb zz Állatok búcsúja, Anita lassan alakuló műve, hiszen végigvonul a történeten. Nem nehéz felismerni, hogy az alkotás önreflexiójáról van itt szó. (Balassa Péter még a határban fekvő halott lány képét tekinti ilyennek a búzatábla bejárat nélkülisége okán.) A kép elkészülésének folyamata az alkotás lényegéről tudósít. így vall ennek jelentősségéről A teremtés spirálján című esszéjében Mészöly: „...mesterségem egy organikus világ létesítése - legmindennaposabb élményem egy organikus világ létesülésének folyamata.” A pille magányában pedig az író egy Joos De Momper képet elemez úgy, hogy elgondolja „a látvány megszületésének történetét”. Ez a történet az időkeretet tekintve emlékeztet a Megbocsátásban az Anita által alkotott kép elkészítésének folyamatára: az ihlető pillanat a németalföldi mester számára „az év egyik nyárutói napján” érkezik el, amikor a festőben „érzések és érzékelések lavinája indul meg, egy mindent betöltő omlás (...) Megtörtént. A pille megmozdította a szárnyát. (...) December vége felé esik meg az utolsó ecsetvonás. (...) Megtörtént a létrejövetel;”. - Akárcsak a 5
