Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Szigeti Lajos Sándor: Az utolsó tánc: a legmélyebb vigasztalanság (tanulmány)

Tanulmány

85

Hármat kondul az óra,

Búg a Halál bolerója;

Járja borissza,

Szende klarissza:

Jaj, kilyukadt a szemérme!

Víg veterán ott Ropja a táncot;

Csontja csörög? Csak az érme.

Négyet kongat az óra,

Zeng a Halál bolerója;

Táncol a szajha,

Bár megaszalva Csügg le a bőre a sárba.

Járja a dalnok,

Botfülü zsarnok Húzza a sírba, hiába.

Ötször kondul az óra,

Bong a Halál bolerója;

Járja a pásztor,

Szent szava kámfor;

Széled a szélbe a nyája.

Járja a titkár,

0 se okít már,

Vagy csak a táncfigurákra.

Hatszor kondul az óra,

Elnémult a Halál bolerója;

Vissza a sírba,

Zárul a kripta;

Hess! Takarodjon a lélek!

Már a kakas szól,

Száll a pimasz szó:

Újra hazudja a létet.

Mint látható, a versforma szabályos, szinte alig tér el az absztrakt metrikai képlettől. Az eltérés két helyen fontos, kiemelő szerepű: „Megszólalt a Halál bolerója” azaz valami elkezdődött, valami változás, valami döbbenet jelenik meg már ritmikailag is, majd a vers végén: „Elnémult a Halál bolerója”, azaz, ami elkezdődött, az itt hirtelen véget ér, a világ visszatér korábbi kerékvágásába, mondhatnánk: az élet megy tovább, csakhogy Baka palinodikus jelleget ad a vers végének, a csattanó ugyanis a folytatást, azaz az életet hazugságnak minősíti. E palinódia