Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Valachi Anna: Pygmalionok (tanulmány)

62

Úr Dunatát • 2001. december

Nem sokkal később személyesen is találkozott Móricz az újdonsült írónővel. JózsefJolán az író halálát követően számolt be a Híd 1942. október 1-jei számában két évvel korábbi élményéről: „Az Attiláról szóló könyv megjelenése után levelet kaptam tőle. Akkor találkoztunk először. Szorongva néztem rá, s némán vártam neheztelő szavait. Hiszen annyian nehezteltek még akkor a halott költőre. S erre neki is volt oka. A huszonkét éves Attila cikket írt róla s a kamaszosan hetyke írás fölött ez a gunyoros cím hivalkodott: Ahogy azt a nagy Móricz elképzeli.

S ő, Zsiga bácsi, némán szorongatta a kezemet.

— Kedves Jocó, kedves Jocó... - mondogatta, ismételgette ezt a két szót. S a könnyek fényesre csiszolták a szemét, aztán két kövér csepp lepergett a bajuszára. - így ültünk itt nemrég Attilával. Egy egész éjszakán keresztül. Vallott.

Öt perc múlva az történt, hogy dadogva vallottam neki én is tulajdon, szemérmetes kis életkém féltve őrzött titkairól és dobogó szívvel feleltem a kérdéseire.”

A megható emléket olvasva, különösnek tűnhet föl szemünkben József Jolán mentegetőzése: miért tartott Móricz haragjától azok után, hogy a nagy író már nyilvánosan megvallotta a költő iránt érzett szeretetét fájdalmas-együttérző búcsúztatójában: a Szép Szó 1938. január-februári József Attila-számában és a zeneakadémiai emlékesten.

A magyarázatot Fejtő Ferencnek, az emlékszám szerkesztőjének egy korábbi levelében lelhetjük meg. Fejtő 1938. január 10-én a következőket írta a Leányfalun élő Móricznak: „Kedves Zsiga bátyám! [...] Egy nagy kérésünk volna Hozzád, bár nem a magunk érdekében. Attiláról szóló gyönyörű megemlékezésedben szerepel egy mondat, amely szerint szegény Attilánknak annak idején nővérét nagyságos asszonynak, sógorát doktor úrnak kellett szólítania. Bár ez a közlésed teljesen megfelel a valóságnak, s Attila nekünk is többször említést tett róla, nagyon kérnénk, változtasd meg olyféleképpen a mondatot, hogy például: »nővéremben a nagyságos asszonyt, sógoromban a doktor urat kellett látnom«. A helyzet ugyanis az, hogy nővére, akiről itt szó van, jelenleg irtózatos idegállapotban van épp Attila tragédiájából kifolyólag, s bár ő igazán nem tehetett férje brutális intézkedéséről és elválással fenyegetőzött akkor stb., most állandóan önmagát vádolja, és úgy érezzük, cikked e passzusa, ha akaratlanul is, de súlyosbítaná a helyzetét. Nagyon kérünk, vedd sorainkat fontolóra és közöld velünk sürgősen elhatározásodat.” Móricz megfogadta a tanácsot, de úgy látszik, Jolán nem volt biztos benne, hogy az író neki is megbocsátotta-e mindazt, amit úriasszony-korában akaratlanul testvérei ellen vétett.