Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Valachi Anna: Pygmalionok (tanulmány)
Tanulmány 61 az élők közt őt szerette a legjobban.” Németh László végül így metaforizálta műfaji teljesítménnyé írótársa kivételes emberi gesztusát: „Csibe - Árvácska - Erzsiké Móricz Zsigmond utolsó költeménye.” Sorspárhuzamok József Attila halála után sem szűnt meg a létező és a virtuális kapcsolat Móricz és a költő, illetve emlékének éltetője - Makai Ödön „teremtménye” - JózsefJolán között. 1940 júniusában jelent meg a nővér irodalmi szenzációként fogadott könyve fivére életéről - és a József Attila életével szinte egy időben írta Móricz a Kelet Népében folytatásokban közölt Árvácskát. A két, gyökeresen különböző, mégis egy tőről fakadó szenvedéstörténet keletkezésének időbeli egyezése, valamint a részint közös élményforrás azt a sejtést erősíti, hogy talán Móricz is az egykori menhelyi gyerek, József Attila elbeszéléséből merített évekig lappangó, majd gejzírként előtörő ihletet a Csibe-novellák hősnőjének gyermeki lényéről mintázott, balladásdrasztikus Árvácska-regényhez, akárcsakjózsefjolán - a Csibe sorsát is megidéző költőnővér - saját könyvéhez. JózsefJolán ugyan nem eredendő Pygmalionjának - Makai Ödönnek -, hanem öccsének, József Attilának köszönhette, hogy élete utolsó harmadában megpróbálkozott az írói önkifejezéssel, s közben a Híd című képes hetilap szerkesztőségi titkára, majd a Független Magyarország munkatársa lett - a két „árvácska”: Csibe-Csőre ésJocó-Lucie sorsa mégis sok mindenben emlékeztet egymásra. Hiába voltak mindketten megáldva kitűnő felfogóképességgel, jól fejlett praktikus érzékkel és női vonzerővel, férfisegítség nélkül egyikük sem kerülhetett volna irodalomközeli, értelmiségi pályára. Ugyanakkor mindketten halálukig szívükön viselték „jótevőjük” életművének népszerűsítését és ápolták emléküket. A József Attila élete 1940 júniusában jelent meg, Cserépfalvi kiadásában, a könyvhétre. Hogy mennyire szíven találta az írót a József testvérek sorsa és a megrázó külváros-szociográfia, no meg a nagy életbeli szerepjátékos: a ferencvárosi árvalányból terézvárosi úrinővé, majd kitűnő tollú elbeszélővé változott Jolán írói teljesítménye - az a nyílt levél bizonyítja, melyet a Kelet Népe 1940. június 1- jei számában, a Szerkesztőségi asztal rovatban közölt Móricz, mintegy hódoló recenzió gyanánt: „Kedves Jolán, az éjjel s ma reggel a maga könyvét olvastam, amit szegény Attiláról írt. Soha szelídebb, jóságosabb, önmérséklőbb s egyben soha őszintébb, igazabb, támadóbb könyvet nem sírtam végig. Kedves Jolán, csak a legnagyobb íróknak adatott, hogy ennyire szíven markoljon. [...] a magáé, Jocó, megindította a jóság forrását.”
