Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Valachi Anna: Pygmalionok (tanulmány)

58

Út Dunatát • 2001. december

Apuka és Csibe

Móricz Zsigmond és Littkei Erzsébet története alapvetően különbözik Makai Ödön és József Jolán párkapcsolatától, mégis rendkívül sok hasonlóság és párhuzam fedezhető föl köztük, elsősorban talán azért, mert mindkét, családi kapcsolattá váló ismeretség a társadalmi közmegegyezésnek fittyet hányó, egyenlőtlen szerelemként kezdődött.

Az író ugyan mindvégig tagadta környezete előtt, hogy férfiként is köze van ahhoz a fiatal lányhoz, akivel élete legválságosabb pillanatában, 1936 szeptemberének utolsó napjaiban találkozott egy éjjel, a Ferencz József hídon, s akit ő beszélt le arról, hogy a Dunába ugorjon. Naplójából azonban kiderült: nem a lány, hanem ő maga volt válsághelyzetben, amikor - hiába sóvárogva szellemi inspirációra második felesége, Simonyi Mária mellett - nekivágott az éjszakának, egy megváltó-feledtető szerelmi kaland reményében. így botlott „az élet vásárjában eltévedt gyermekre”, aki az első pillanattól fogva lenyűgözte áradó természetességével, szüntelen csacsogásával, naiv-eredeti kiszólásaival és nagyotmondó magabiztosságával. „A hazudozó kislányban olyan ártatlanságot éreztem meg, ami mélyen érintett már az első percekben. Nem mondta, hogy foglalkozásszerűen űzi. Nem mondott semmit. Nem csábított, és ami legfontosabb, nem panaszkodott. Nem ragadta meg az alkalmat a koldulásra pl. azzal, hogy szörnyű helyzetét, amelynek szörnyűsége felől nincs is tiszta fogalma, a váratlan érdeklődő elé tárja, hogy megrendítse a szívét.”

S attól a naptól fogva rendszeresen találkoztak. Móricz eleinte inkognito mögé bújt - a lány és szállásadói előtt dr. Kovácsnak adta ki magát -, és ugyanolyan jótéteményekkel próbált segíteni a lány helyzetén, mint egykor Makai Ödön Jolánon és családján. Felöltöztette, jóllakatta, fedezte a kiadásait - és beszéltette, beszéltette, miközben szorgalmasan jegyzetelt. Elbűvölte a 21 esztendős prolilány spontán szavajárása: „az anyja szemit!” - és a városi szegények életét tipizáló sorsa, melyet egy új Boldog ember-regény nyersanyagának tekintett. Úgy érezte, hogy „ebben a gyerekben valósággal főnyereményt csinált”. Neki ugyanis mindig olyan nőre volt szüksége, akit modellként is használhat írásaiban. Aki nemcsak „hasznos házilény” mint a nyugodt otthoni hátországot megteremtő Mária, hanem aki „táplálja a mécsest”, mint amilyen első felesége - az 1925-ben öngyilkossá lett Holies Janka, három lányának anyja - volt.

A Csibének elkeresztelt, apátlan-anyátlan lány, az árvák megható ragaszkodásával „Apukának” szólította jótevőjét, és szinte tollba diktálta neki élete mulatságos-megrendítő epizódjait. Móricz - az őt bizalmas közelségből figyelő ismerő