Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Valachi Anna: Pygmalionok (tanulmány)
Tanulmány 59 sök, mindenekelőtt Kálmán Kata tanúsága szerint - több mint fél éven át a szerelmes férfi elfogult vakságával csüggött mind öntudatosabb teremtményén, akinek alacsony származását hovatovább senki sem gyaníthatta, mert divatosan öltözködött és egyre kifinomultabban, magabízóbban viselkedett, ugyanakkor fokról fokra elveszítette csiszolatlan gyémánt jellegét. Változatlanul készségesen mesélt magáról, de az író egyre gyakrabban tette vissza táskájába a noteszát: nem talált lejegyezni való témát vagy eredeti stílusfordulatot a régi „Csibe húsra” mind kevésbé emlékeztető, civilizálódó lány mesterkélten naiv, öntetszelgő beszámolóiban. Az 57 esztendős író naplójában többször bizonygatta - önmagának! -, amit érteden ismerőseinek, féltékeny családtagjainak, sőt szemtől szemben Csibének is gyakran hangoztatott: hogy számára ő kizárólag témaforrás, nem több. Szükséges volt ezt tudatosítania, mert a lány - saját fontosságát emelendő a külvilág szemében - hajlamos volt viszonyukat férfi-nő kapcsolatként feltüntetni. Egy 1937 májusában kelt, el nem küldött levelében Móricz meg is írja fehéren-feketén, mihez tartsa magát a lány: „Tudom én, hogy van egy rögeszméd, azzal hitegeted magad, hogy én szerelmes vagyok beléd, és mit tudom én, milyen álmaid vannak. Pedig nem tudom, hol veszed. Én a legelső napon megmondtam neked, hogy csak azért érdeklődőm irántad, mert tetszik nekem, ahogy mesélsz, és én azt meg tudom írni. Ebből azonban nekem nincs olyan hasznom, hogy én ezreket költsék rád. Eddig is csak azért tettem, mert azt hittem, megmentek egy lelket az istennek. Ha nem lehet, akkor nem lehet.” Korábbi elragadtatása a lány iránt azért hagyott alább ekkoriban, mert rájött, hogy Erzsiké - félelmében, hogy elveszíti „Apukáját” - sok mindent elhallgatott előtte. De miután bevallotta, hogy van egy kisfia, akit vidékre adott gondozásba, és egy okmányhamisítási ügyére is fény derült, a lány védtelen helyzete láttán az író továbbra sem engedte el fölfedezettje kezét. Sőt elhatározta, hogy nemcsak szocializálja, hanem a középosztálybeliekkel egyenrangú nővé alakítja. Németh László szerint „mint az őstehetségekkel, vele is azt bizonyította, lesz belőle olyan »úrinő«, mint akárkiből.” Kálmán Kata - aki kezdettől fogva nyomon követte Móricz és Csibe viszonyát, hiszen az író eleinte éppen általa - kamerája közvetítésével - próbálta kifürkészni: igazat beszél-e életkörülményeiről a bájosan naivnak látszó, de meglepően leleményes, pergő nyelvű lány - miközben szorgalmasan végrehajtotta Móricz utasításait, és hiteles riportfotó-sorozatot készített az ágyrajáró Erzsiké környezetéről - naplójában arról is beszámolt, miképp próbálta kifejleszteni Móricz a törődéstől mind öntudatosabbá vált Csibe muzikális tehetségét.
