Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Valachi Anna: Pygmalionok (tanulmány)
Tanulmány 57 cóból” - a ferencvárosi prolilányból - előkelő társadalmi helyzetéhez illő feleséget igyekszik kreálni. Egy vita hevében bevallotta: „te így is olyan vagy, hogy senki nem hinné, hogy cukrot árultál abban a rémes ferencvárosi moziban. Azt hiszed, nem jártam ott és nem néztem meg? Meg a többi helyet is, ahol rongyosan, kócosán szaladgáltál? Attól tartok, hogy Etus, meg Attila magaviseleté elárulja, hogy nem volt gyerekszobátok.” Jolán-Lucie kezdetben simulékonyan, rugalmasan és intelligensen vett részt a testvérei sorsát is alapjában megváltoztató, izgalmasnak és mulatságosnak tetsző, később azonban mind megalázóbb és untatóbb szerepjátékban. Maga az átváltozás sem ment egyik napról a másikra: a kezdő „életművésznő” még évek múlva is gyakran fogott hamis hangot, sznob megnyilvánulásaival olykor visszatetszést keltve környezetében. Németh Andor írja le emlékirataiban, hogy a Hadik-kávéházban, Karinthy Frigyes asztalánál - ahová az irodalmi ismeretségekre vágyó nővér elkísérte költőfivérét - nem aratott sikert: „a Hadik-hölgyek kinevették, fontoskodónak és nevetségesen finnyáskodónak minősítették. Ha megvakarták, tényleg kiderült, hogy hangsúlyozott úrinő volta hamis és mesterkélt, nem családi termék.” Lucie tehát túljátszottá a szerepét: elhitte magáról, hogy minden kiváltság kijár neki; hovatovább egyre inkább kevesellte, amit kapott, és lassan saját „alkotója” fejére nőtt. Egy szép napon - amikor partiképes udvarló tűnt föl a láthatáron - Pygmalion teremtménye átvette a családi marsallbotot, és új vágányra terelte mindannyiuk jövőjét. Nálánál sokkal alkalmazkodóbb, kevésbé önérvényesítő feleséget választott férje számára - saját húga, Etelka személyében, aki valóra váltotta a gyermekek után vágyakozó férfi legbensőbb elképzeléseit. Makai Ödönnek így végül is azt a nőt sikerült a maga képére formálnia, akit eredendően nem is akart meghódítani, míg első szerelme, az uralkodni és meghódolni egyformán vágyó női Pygmalion elszántan kereshette tovább kibontakoztatható lehetőségeit egy másik, kudarcra ítélt „nőszobrász” - ezúttal Bányai László - oldalán. Makai Ödön mindeközben talán észre sem vette, hogy megfordult a családi szereposztás, és jó ideje már ő hasonul az átformálandó közeghez. Mire 1928-29 körül tetőzött a magánéleti zűrzavar, a szeretetre sóvárgó, gyámja ellen mindaddig konokul lázadozó Attila immár a húszas évei delén járt, maga is házasodni készült, és érzelmileg imádott nővéreitől is függetlenedett. A család foglyának számító ügyvéd azonban ekkor már nem tudta - és nem is akarta többé - kivonni magát a szabad szellemű és nyitott szívű „Józsefek” mentalitásának hatása alól. Az a különös sors érte ezt a terézvárosi, majd hódmezővásárhelyi Pygmaliont, hogy észrevétlenül saját teremtményei formálták át a maguk hasonlatosságára.
