Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Valachi Anna: Pygmalionok (tanulmány)
Tanulmány 55 bosszút „szeretni gyáva” analitikusa, Gyömrői Edit ellen. Móricz apai együttérzése, emberi sorsokra és típusokra érzékeny figyelme jóleshetett neki, hiszen olyan intenzív együttérzést, amilyenre a modelljeivel lélekben is azonosuló író képes, nyilván egyetlen analitikusától sem kapott. Kávéházi gyónása során mintegy lediktálta A boldog ember fáradhatatlanul jegyzetelő írójának a „boldogtalan gyermek” élettörténetét - melynek egyik, Mama-idéző epizódját Móricz novellává formálva meg is jelentette a Pester Lloyd 1936. december 25-i számában. Talán nem csupán egyetlen alkalommal meséltette Móricz az „árvácska”-sorsú fiatalembert gyermekkoráról, hiszen József Attila hagyatékában fennmaradt egy 1936 novemberében kelt, már tegező formában írt levél, amelyben a költő „Drága Zsiga bátyámnak” szólítja az írót, egy újabb átaludt találkozó miatt kér elnézést, valószínűleg korábban megígért Medvetánc című kötetét küldi maga helyett, és bokros teendőire hivatkozva egy-két héttel későbbi időpontra jelzi „használható” állapotát. 1936. november 24-én délután fél 5-kor egészen bizonyosan találkoztak a Hadikban - Karinthy és Móricz közös törzshelyén -, mert az író sajátos kódjával - „361124.16.30 Hadik” jelöléssel - rögzítette József Attiláról készített följegyzései pontos keletkezési idejét és helyét egyik noteszában. Ezeken a bizalmas beszélgetéseken árulta el a költő Móricznak azt is, hogyan válhatott szegény sorsú gyerekből univerzális műveltségű poéta doctus-szá - és az író a tőle kapott intim információkat használta fel emlékcikkében is. „Egyik nővére, egy hódmezővásárhelyi ügyvéd felesége lett s akkor azok magukhoz vették és gimnáziumba járatták” - idézte föl summázva az író a zeneakadémiai Szép Szó-emlékesten a költő egykori vallomását -, „de, mondta, úgy tartottak a háznál, mint szegény rokont. Nővéremben a nagyságos asszonyt láttam s a sógoromban a doktor urat.” így vált Makai Ödön utólag kegyvesztetté Móricz szemében. Az író valószínűleg később sem fogta föl a maga jelentőségében a néhai ügyvéd valódi szerepét a József család életében. „Hát a szerelem: az egyetlen erő, mely áthidalhatja az »osztályokat«? A nővér szerelme, ahogy fölemeli a porból a Megváltót” - hódolt Móricz 1938 februárjában JózsefJolán előtt, holott ez az utóbbi mondata pontatlan és igazságtalan volt. Tudniillik a szegény sorsú nővért feleségül választó férfi minden áldozatra - még a családjával való szakításra is - kész szerelme volt az az erő, amely átsegítette a köztük húzódó osztályhatárokat.
